Lege Artis Medicinae最新文献

{"title":"Lehetne jobban?! – A háziorvosi teljesítmény értékelésének módszertani továbbfejlesztése","authors":"Anita Pálinkás, Ferenc Vincze, Nóra Kovács, Valéria Sipos, Árpád Czifra, László Róbert Kolozsvári, Imre Rurik, János Sándor","doi":"10.33616/lam.33.0446","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0446","url":null,"abstract":"Bevezetés – Az alapellátás hatékonyságát a háziorvos (HO) egyéni jellemzőin és a praxis sajátosságain túl, általa nem befolyásolható tényezők határozzák meg, melyek figyelembevétele a jelenlegi hazai teljesítményértékelési rendszerben nem hang súlyos. Célkitűzés – Vizsgálatunkkal szerettük volna demonstrálni, hogy milyen módon egészítené ki a HO-i teljesítmények praxisjellemzőkkel korrigált értékelése a jelenleg működő értékelési rendszert. Módszer – A Nemzeti Egészség biztosítási Alapkezelő (NEAK) 12 indikátorának 2012. és 2018. évi adatait elemeztük. A HO-k szakmai teljesítményének értékeléséhez az ellátottak szociodemográfiai összetételére és a praxis elhelyezkedésére korrigált indikátorokat fejlesztettünk, és vizsgáltuk, hogy a betegek ellátottsága milyen mértékben függ a HO teljesítményétől. Eredmények – A praxisjellemzőkre korrigált indikátorok szerint a NEAK által kiemelt praxisok 43,5%-ának, illetve 21,8%-ának volt kiemelkedő a szakmai teljesítménye, az átlagos teljesítmények 19,1%-a, illetve 32,1%-a kapott többletfinanszírozást, míg a kiemelkedő teljesítmények 15,3%-át, illetve 27,9%-át nem ismerte el a NEAK pontrendszere. Megbeszélés – A jelenlegi rendszer alkalmas a betegek ellátottságának monitorozására, azonban az indikátorok sok esetben csak a kedvező adottságokat tükrözik, alulértékelve a kedvezőtlen helyzetű praxisok teljesítményét. Következtetés – A nyers és praxisjellemzőkre korrigált indikátorok együttes alkalmazása megalapozhatná azt a teljesítményértékelést, amire hatékonyabb intervenciók és teljesítményösztönző finanszírozási rendszer lenne építhető.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"25 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"136208418","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}

{"title":"Az időskori elesések gyakorisága és megelőzésük lehetőségei a Covid-19-pandémia időszakában","authors":"Edit Boros, Z. Balogh","doi":"10.33616/lam.33.0119","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0119","url":null,"abstract":"A koronavírus-járványhelyzet hatalmas kihívás elé állította az egész társadalmat és azon belül az időskorúakat, akiket a fertőzés szempontjából a legsérülékenyebb korosztálynak tekinthetünk. Közlemé­nyünk­ben körbejárjuk, hogy a pandémia hogyan hatott az időskorban előforduló esési sérülésekre és azok kockázati tényezőire. Ta­nul­mányunkban igyekszünk bemutatni a koronavírus-járvány időszaka alatt kialakult traumás esetek számának az esések következtében történt változását. Adatokat kerestünk a koronavírus-fertőzés atipikus formájára, az esésekre és arra vonatkozóan, hogy a betegség tüneteinek és azok kezelésének következményeként tekinthetünk-e az elesésre. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a koronavírus-járványhelyzet alatt és után is folytatni kell az időskori esésmegelőző programokat úgy, hogy fi­gye­lembe vesszük a megváltozott körülményeket, amelyeket a pandémia generált.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458175","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}

{"title":"Hepatocellularis carcinomás beteg sikeres májátültetése TACE- és sorafenibkezeléssel elért tumorméret-csökkentés után. Társszakmák sikeres együttmûködése","authors":"Csilla András, Anita Árokszállási, Emese Csiki, Orsolya Matolay, Péter Árkosy, Viktor Jancsik, Balázs Nemes, J. Tóth, Enikô Varga","doi":"10.33616/lam.33.0183","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0183","url":null,"abstract":"Egy hosszan túlélô primer májrákos nôbeteg tanulságos esetét mutatjuk be. Ap pen - dectomia során transzfúziót kapott, 9 év múlva derült ki hepatitis C-vírus- (HCV-) po zitivitása. Az antivirális kezelés akkor sikertelen volt, májcirrhosis alakult ki. A fel tételezett HCV-infekciót követôen, 24 év vel késôbb hepatocellularis carcinomát állapítottak meg a májban szoliter tumor formájában. Két ciklus transzarteriális kemoembolizáció (transarterial chemoembolization, TACE) után exploratív laparatomiára került sor, azonban a tumoros májhilusi infiltráció miatt a folyamat sebészileg irreszekábilisnak bizonyult. Ezt figyelembe véve a multidiszciplináris onkoteam sorafenibkezelést javasolt. A beteg 2,5 évig kapta a sorafenibet, amit jól tolerált, a tumor megkisebbedett. Ezután még egy alkalommal történt TACE-kezelés. A beteg ezt követôen alkalmassá vált a májtranszplantációra. Az alkalmazott bridging terápiával, két sikertelen donorriasztás után a májátültetés sikeresen megtörtént. A hosszú túlélést végül a cirrhosist és a HCC problémát is megoldó májátültetés biztosította. Az újabb direkt ható antivirális gyógyszerek hatására a beteg tartósan HCV-negatív lett, és jelenleg csak hepatológiai gondozás alatt áll. Az eset példa arra, hogy inoperábilis hepatocellularis májrák (HCC) esetén lehetséges a tumor megkisebbítése és a májátültetés. Hangsúlyozzuk, hogy a HCC-ben szen - vedô betegek ellátásában fontos a társ szak - mák együttmûködése. Lényeges, hogy olyan intézetekbe irányítsák a beteget, ahol a potenciálisan szóba jövô kezelések teljes skálája elérhetô, valamint az alap májbetegség követése, ellátása is megtörténik.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458296","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}

{"title":"A 2-es típusú diabetes mellitus kezelése – per os és fix kombinációs terápia","authors":"Ágnes Hasitz","doi":"10.33616/lam.33.0193","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0193","url":null,"abstract":"Mind az 1-es, mind a 2-es típusú diabetes mellitus (T1DM, T2DM) kezelésének célja, hogy elkerüljük a betegség okozta akut és krónikus szövôdményeket, hogy a beteg számára optimális életminôséget biztosítsunk. Erre akkor van lehetôség, ha minél elôbb, egyénre szabottan alkalmazzuk az életmódi és gyógyszeres kezelést, figyelembe véve a betegség heterogén természetét, a háttérben álló patofiziológiai folyamatokat és a betegek egyéni élethelyzetét. Nap jaink - ban erre a modern terápiás lehetôségek mellett, hypoglykaemia-kockázat nélkül, szigorúbb célértékekre törekvéssel nagyobb esély van, mint egy-két évtizeddel korábban. A klinikai inercia elkerülésének lehetôsége pedig jórészt a családorvosok kezében van, hiszen ôk ismerik a betegeiket a legjobban, betegségeikkel, élethelyzetükkel együtt, ôk kö vetik a betegeket hosszú éveken át. A szak ellátásba az általuk delegált betegek ke rülnek, rajtuk is múlik, hogy az érintettek ne veszítsenek idôt a megfelelô terápia megkezdéséig. A friss nemzetközi és magyar ajánlások mind gyógyszeres, mind nem gyógyszeres vonatkozásban részletes útmutatást adnak a korszerû kezelési lehetôségekrôl. Az összefoglalóban a teljesség igénye nélkül néhány olyan gyógyszer/gyógyszercsoport kerül ismertésre, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Családorvosként is fontos tudni, hogy hová kell helyezni ezeket a modern és kevésbé modern szereket a terápiás palettán, a gyógyszerválasztás során milyen szempontokat kell figyelembe venni, és hogyan kell célzottan, idôben továbbirányítani a betegeket a szakellátás felé","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458347","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}

{"title":"A csökkent bal kamrai ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség gyógyszeres kezelésének fejlődése: a gyorstitrálási stratégia klinikai jelentősége","authors":"Norbert Varjas, Tamás Hepp, Béla Benczúr","doi":"10.33616/lam.33.0329","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0329","url":null,"abstract":"A krónikus szívelégtelenség morbiditása és a mortalitása továbbra is magas, mely miatt a betegség megfelelő kezelése kiemelt jelentőségű. A csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (heart failure with re - duced ejection fraction, HFrEF) esetében számos bizonyíték áll rendelkezésre a prognózis javítására, beleértve a halálozás, a hirtelen szívhalál és a szívelégtelenség miatti hospitalizáció csökkentését. Nagy, véletlenszerű betegbevonásos klinikai vizsgálatokban bizonyították be, hogy az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACE-gátlók), az angiotenzinreceptor/neprilysin inhibitor (ARNI) β-blokkolók, a mineralokortikoidreceptor-antagonisták (MRA-k) és a 2-es típusú nátriumglükóz -kotranszporter-2-gátló (SGLT2-gátlók) csökkentik a morbiditást és a mortalitást HFrEF-ben szenvedő betegekben. Ennek megfelelően az Európai Kardiológus Társaság (ESC) 2021- ben megjelent ajánlásában a HFrEF bázisterápiája négy pillérből áll: ACEI/ARNI, BB, MRA és SGLT-2-gátlók. A korábbi, lépcsőzetes terápia felépítés helyett az új ajánlás a négy gyógyszercsoport együttes elkezdését és a céldózisra történő gyors feltitrálását javasolja. A STRONG-HF klinikai vizsgálat a gyorstitrálás és a hagyományos titrálási stratégia összehasonlítására irányult. A vizsgálat eredményei alapján szignifikánsan előnyösebb volt a gyorstitrálás a 180 napon belüli szívelégtelenség miatti rehospitalizációt és az összhalálozást magába foglaló primer összetett végpont, az életminőség változása, valamint a szívelégtelenség miatti rehospitalizáció önálló végpontja tekintetében. A terápiaoptimalizálásnál figyelemmel kell lennünk a HFrEF-ben szenvedô beteg társbetegségeire is, melyek nehezíthetik a titrálási folyamatot. Az ESC Heart Failure Association által publikált konszenzusdokumentum speciális betegprofilok kialakítását javasolja a társbetegségek és a különböző hemodinamikai paraméterek alapján, majd a különböző betegprofiloknak megfelelően terápiás javaslatot is tesz. Összességében elmondható, hogy a legkevesebb korlátozó tényezővel és kontraindikációval az SGLT2-gátlók rendelkeznek, így kivétel nélkül minden profilban alkalmazhatók – már a kezelés kezdetén.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458102","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}

{"title":"Aki keres, az gyakran talál – a félrevezető recidív pulmonalis infiltrátumok","authors":"Diána Gréta Czigány, András Sinkovicz, Gábor Paraicz, Zsófia Győri, Árpád Szántó","doi":"10.33616/lam.33.0347","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0347","url":null,"abstract":"Pulmonalis infiltrátumok számos betegségcsoportban megjelenhetnek, olyan esetekben, amikor az alveolusokat levegő helyett fehérvérsejtek, tumorsejtek, vér, genny, fehérje stb. tölti ki, azok légtelenségéhez vezetve. Ezen etiológiai tényezők közül a közösségben szerzett pneumonia a leggyakoribb, mely a mortalitás és morbiditás egyik vezető oka világszerte. Definíciója szerint az interstitiumot, alveolaris teret és a terminális légutakat érintő, élő kórokozók okozta infekció. Ugyanakkor diagnózisakor sokszor nem sikerül kimutatni a fertőzőágenst, melynek hátterében fennállhat az a lehetőség, hogy a képalkotókkal látott elváltozás, habár a klinikum is támogatja,mégsem pneumonia. Ebben a cikkben egy több alkalommal pneumonia diagnózisával kezelt 58 éves nő esete kerül bemutatásra, akit minden esetben antibiotikummal kezeltek, és habár állapota átmenetileg javult, a panaszai (fulladás, láz, gyengeség) rendszeresen vissza -tértek, CRP-szintje ismétlődően emelkedetté vált, a mellkas-CT-ken pedig kétoldali infiltráció ábrázolódott. Bronchoszkópos mintavételt követően a vett mintából tenyésztés és mélylégúti PCR készült, ezek, valamint a hemokultúra negativitása alapján a pneumonia ki zárásra került. További vizsgálatokkal, valamint immunológiai konzílium segítségével ANCA-asszociált granutomatosus polyangiitis igazolódott állapotromlásának hátterében. Ez az esetbemutatás felhívja a figyelmet, hogy a recidív, nem gyógyuló pneumoniás eseteket érdemes tüdőgyógyászhoz továbbküldeni, továbbá a mikrobiológiai mintavétel fontosságára, valamint a mélylégúti PCR szerepére a diagnosztikában.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458120","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}

{"title":"Diverticulosis a háziorvosi praxisban","authors":"A. Magyar","doi":"10.33616/lam.33.0113","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0113","url":null,"abstract":"A colondiverticulosis igen elterjedt, elsősorban időseket érintő állapot. Az esetek nagy részében tünetmentes. A diverticulosis megjelenési formái sokfélék, az enyhe irritábilis bél szindrómára emlékeztető klinikai képtől a súlyos, életet veszélyeztető szövődményes diverticulitisig. A diverticulosis rizikófaktorai sokban hasonlítanak a cardiovascularis betegségek kockázati tényezőire, de a genetikának is van szerepe a betegség kialakulásában. A diverticulitis bekövetkeztében is genetikai faktorok, életmódi tényezők és bizonyos gyógyszerek játszanak szerepet. Az akut diverticulitis diagnosztikájában fontosak a gyulladásos laborparaméterek és a képalkotó vizsgálatok, elsősorban a komputertomográfia (CT) és az ultrahang (UH). A kezelés a klinikai képtől függ, megfelelő körülmények között a szövődménymentes betegeket háziorvos is kezelheti. Az azonnali antibiotikum-adás nem mindig indokolt, de szepszis tünetei esetén vagy rossz immunitású, idős, polimorbid betegnél széles spektrumú antibiotikum-kombináció adása szükséges. A szövődményes diverticulitis kezelése kórházi, gyakran sebészi feladat. Elektív műtét csak jól megválogatott esetekben – krónikus szö­vődmények vagy romló életminőség ese­tén – jön szóba. A diverticulumból ere­dő vérzés diagnosztikája és kolonoszkópos vagy embolizációs ellátása ugyancsak kórházi feladat. A diverticulosis és különböző megjelenési formáinak megelőzésében, felismerésében, szekunder prevenciójában és adott esetben gyógyításában sok feladat hárul a háziorvosra.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"189 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458168","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}

{"title":"Nem szteroid gyulladáscsökkentők és kortikoszteroidok – fókuszban a cardiovascularis mellékhatások","authors":"Zsófia Kardos","doi":"10.33616/lam.33.0131","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0131","url":null,"abstract":"A fájdalomcsillapítók világszerte a leggyakrabban vásárolt gyógyszerkészítmények; ezek jelentős része nem szteroid gyulladáscsökkentő. Jól ismert gastrointestinalis és cardiovascularis mellékhatásaik ellenére alkalmazásukban – kifejezett hatékonyságuknak és a szakmai ajánlások változásának köszönhetően – további növekedés várható. Az elöregedő, fejlett társadalmakban folyamatosan nő a krónikus fájdalommal élők száma. A fájdalomcsillapítók, így a nem szteroid gyulladáscsökkentők használata is jelentős életminőség-javulással jár, alkalmazásuk nélkülözhetetlennek mond­ható. Mellékhatásaik éppen hatásmechanizmusukból fakadnak, így azok egye­lőre kivédhetetlennek tűnnek. Fontos, hogy mind a kezelőorvosok, mind a betegek tisztában legyenek a minél biztonságosabb al­kalmazás szempontjaival. A szisztémás gyulladás csökkentésére mindmáig a leghatékonyabb és a leggyorsabban ható szereink a kortikoszteroidok. Valódi kétélű kardként sokszor a betegek életét mentik meg, míg hosszú távú alkalmazásuk esetén számos mellékhatást okoznak, kiemelten a metabolikus és a cardiovascularis rendszerben. Alkalmazásuk mé­gis elkerülhetetlen, és a fejlett társadalmakban a modern terápiák térhódítása ellenére is folyamatos nő a tartós kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegek szá­ma, nemcsak reumatológiai, hanem számos egyéb indikációban is. Korti­koszteroid-kezelés mellett a kockázat/haszon folyamatos mérlegelése és a cardiovascularis rizikó rendszeres monitorozása szükséges.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458225","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}

{"title":"A 2-es típusú cukorbetegség inzulinkezelése a háziorvosi gyakorlatban","authors":"Ilona Oláh, Krisztián Vörös","doi":"10.33616/lam.33.0200","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0200","url":null,"abstract":"Az inzulinkezelés az 1-es típusú cukorbetegségben nélkülözhetetlen az életben maradáshoz. A 2-es típusú cukorbetegséggel élôk egy részénél a „nem inzulin szerek” mellett, a jó anyagcserehelyzet biztosítása érdekében lehet szükség inzulin alkalmazására. Az inzulinkezelés a gyors és erélyes hatás mellett lehetséges mellékhatásokkal is rendelkezik, ezért alkalmazásának sarokköve a megfelelô indikáció. Közleményünkben áttekintjük azokat a szempontokat, amelyek mentén jó döntést hozhatunk az inzulinterápia bevezetésére vonatkozóan. Összefoglaljuk az inzulinkezelés alkalmazására rendelkezésünkre álló számos inzulinkészítményt és inzulinalkalmazási rendszert. Elemezzük az analóg inzulinkészítmények elônyeit a human inzulinokkal szemben. Bemutatjuk azokat a betegre és a terápiás lehetôségekre vonatkozó jellemzôket, amelyek figyelembevétele elengedhetetlen a terápiás terv készítésekor. A kezelésre vonatkozó döntést a beteggel együttesen kell meghoznunk. Az inzulinkezelés bevezetésének idôszakában különösen nagy szükség van a beteg önmenedzselô képességének (DSMES) kialakítására, fejlesztésére. A háziorvosoknak nagy szerepük van az inzulinkezelésre szoruló betegek kiválasztásában és szakellátóhelyre irányításában, majd az inzulinkezelt betegek támogatásában. Számukra átfogó, friss információt igyekszünk közvetíteni, valamint rávilágítunk arra, hogyan tudja segíteni a háziorvos cukorbetegei ellátását, illetve mik a diabetológiai szakellátóhellyel való együtt - mûködés legfontosabb elemei.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458390","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}

{"title":"Miért az első választás számos sebészeti kórkép kezelésében a negatívnyomás-terápia az általános sebészeti gyakorlatban? Irodalmi áttekintés","authors":"Zsolt Szentkereszty, Péter Kolozsi, Gergely Zádori, Zsolt Susán, Csaba Ötvös, Attila Enyedi, Dezső Tóth","doi":"10.33616/lam.33.0035","DOIUrl":"https://doi.org/10.33616/lam.33.0035","url":null,"abstract":"A negatívnyomás-terápia (NPWT) széles körben alkalmazott módszer, elsősorban problémás sebek, lágyrész-fertőzések, szeptikus hasi folyamatok, abdominalis kompartment szindróma, nyelőcső- és végbélanastomosis-elégtelenség kezelésére. Sajnos a klinikai gyakorlatban sokszor csak mint „ultimum refugiumot” alkalmazzák. A kezelést a betegek jól tolerálják, az életminőség jobb, mint a konvencionális kezelés esetén. Az NPWT alkalmazása, kedvező hatásai miatt lerövidíti a kezelési időt, jobb korai és késői eredményekkel bír és költséghatékonyabb. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a vákuumkezelést megfelelő indikációk alapján minél hamarabb el kell kezdeni. A kezelés alatti életminőség, a kezelési idő, a költséghatékonyság, az eredményesség és az evidencia kérdéseinek elemzésével világítanak rá arra, hogy az NPWT sok esetben első kezelésként javasolt.","PeriodicalId":35476,"journal":{"name":"Lege Artis Medicinae","volume":"1 1","pages":""},"PeriodicalIF":0.0,"publicationDate":"2023-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":null,"resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":"69458041","PeriodicalName":null,"FirstCategoryId":null,"ListUrlMain":null,"RegionNum":0,"RegionCategory":"","ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":"","EPubDate":null,"PubModel":null,"JCR":null,"JCRName":null,"Score":null,"Total":0}