A diffúz nagy B-sejtes limfóma osztályozása és kezelési lehetőségei

A diffúz nagy B-sejtes limfóma (DLBCL) a leggyakoribb agresszív non-Hodgkin limfóma. Az első vonali kezelésre nem reagáló vagy visszaeső betegek (r/r DLBCL) nagy kihívás a kezelőorvos számára. A betegséget ma a WHO2022 felosztás alapján csoportosítjuk, és rendelkezésre állnak génexpressziós profil és újgenericáiós szekvenálás (NGS) alapú felosztások, melyek segítenek az egyes esetek pontos karakterizálásában. Az első vonali kezelésben közel 20 év után a polatuzumab-vedotin alkalmazása hozta az első pozitív eredményt, több mint 6%-kal növelve a hatást. Az r/r DLBCL kezelésében forradalom ment végbe, számos CAR-T-kezelés (axi-cel, liso-cel, tisa-cel) érhető el már 2. vonaltól. Az elért eredmények lényegesen jobbak, mint eddig bármi más kezeléssel. A bispecifikus antitestek (glofitamab, epcoritamab) alkalmazásával 3. vonaltól szintén nagyon kedvező hatást tudunk elérni, úgy, hogy a kezelést bármely hematológiai kezelő centrum tudja alkalmazni. Idősebb betegeken nagyon hatásos és biztonságos a loncastuximab-teserine monoterápia, mely szignifikánsan meg tudja nyújtani ezen betegek túlélést. A tafasitamab+lenalidomid kombináció alkalmazása is jelentősen kedvezőbb eredményt adott, mint a korábbi salvage kezelések.A cikkben a szerzők igyekeznek összefoglalni mindezen újdonságokat, segítve az olvasót, hogy tájékozódni tudjon a DLBCL kezelésében elérhető legújabb kezelések között.