Megjegyzések a hvárezmiek neveihez a középkori Eurázsiában

Hvárezm és a hvárezmiek jelölésére szolgáló nevek között volt valaha egy *χwālis névforma, amely egy bizonyos iráni nyelvet beszélők körében volt használatban, és legkésőbb a 6. század közepétől mutatható ki. A török ajkúak – többek között a kazárok és a besenyők – ezt a szóalakot a mássalhangzó-torlódás feloldásával *qālïs alakban adaptálták, emellett egy *quwālïs variáns is keletkezhetett. A 9. században a magyarul beszélők, akik Kazária szomszédságában éltek, átvették a *qālïs szót, mégpedig a káli̮s/kȧli̮s (˃ káliz) hangalakban, amely egy 1111. évi oklevélben a caliz betűképpel van rögzítve. A kazárokkal, illetve a besenyőkkel kapcsolatban az arab írók által említett ḫaliṣ, illetve a ḫuwāliṣ, valamint a bizánci forrásokban előforduló Χαλίσ(ιοι), illetve Χουάληϛ a tör. qālïs-nak, illetve *quwālïs-nak felel meg. A keleti szláv nyelv a *χwālis névformát vette át, amiből a Хвалис alak keletkezett. Az elnevezés nem magát Hvarezmet, hanem elsősorban a Kaszpi-tenger északi partjain letelepedett hvarezmieket jelölte. A hvarezmiek tevékenységei – főként a távolsági kereskedelem területén – nem korlátozódtak Kelet-Közép-Európára, hanem egészen Kínáig terjedtek. A 8. század közepén nevük kínai jelölései iráni (feltehetően szogd) formákat tükröznek, de létezik a Guoli 過利 (˂ *qālïs) török alak is. A caliz