Révay Péter, De monarchia et sacra corona regni Hungariae centuriae septem – A magyar királyság birodalmáról és Szent Koronájáról szóló hét század, tomus I–II., kiad. Tóth Gergely, Benei Bernadett, Jarmalov Rezső, Sánta Sára, Budapest, MTA BTK, 2022

A magyarországi tudományosság egyik legörvendetesebb fejleményének számít, hogy az utóbbi években lendületet vett a neolatin szövegek kutatása, a történeti forrásokat is beleértve: jó példa erre az Istvánffy Miklósról szóló írásokat tartalmazó, 2018-ban megjelent tanulmánykötet, vagy éppen a 2014-ben napvilágot látott Clio inter arma… című kiadvány, melyben 16–18. századi historikusok is terítékre kerültek. Kora újkori latin irodalmunk fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni: ismeretük nélkül nemcsak történeti tudásunk marad hiányos, de azt a tudománytörténeti-szellemtörténeti folyamatot sem lehet végigkövetni, amely a kritikai történetírásunk megszületéséhez vezetett, és amely az emberi gondolkodásra nézve megannyi örök érvényű tanulsággal szolgál. Éppen ezért kulcsfontosságú a 15–18. században keletkezett, ám azóta elfeledett, parlagon heverő, kéziratban maradt, vagy éppen kritikai kiadással nem rendelkező 15–18. századi források edíciója. E vonulatba illeszkedik az 1568 és 1622 között élt tudós koronaőr, Révay Péter De monarchia et Sacra Corona regni Hungariae centuriae septem című monumentális művének megjelentetése és magyarra fordítása, melyet annak a Tóth Gergelynek köszönhetünk, aki – tanítványaival együtt – már számos eredményt ért el a 18. századi Bél Mátyás életművének feltárásában és művei kiadásában.