Egy vármegyei tisztviselő túlélési stratégiája az 1944 és 1948 közötti átmeneti időszakban

1944 és 1945 fordulóján változás következett be Magyarország történetében. A kialakult katonapolitikai helyzet és a győztes nagyhatalmak közti ellentéteket feloldani hivatott egyezmények következményeként az ország a Szovjetunió befolyási övezetének részévé vált, mely éles politikai irányváltást vont maga után.1 A világháborút követően a társadalom tagjainak alkalmazkodni kellett a kialakult körülményekhez, életüket az új politikai állapotok között kellett újjászervezni. Egyes esetekben ez nehéznek bizonyult, mert a kialakulófélben lévő politikai hatalomban szerephez jutó kommunista párt egyes társadalmi csoportokat a második világháború előtti tevékenységük alapján megbélyegzett. Kutatásom során az egyik támadott csoporthoz tartozó, a Horthy-korszak nógrádi térségének közigazgatásában tisztviselőként tevékenykedő személy második világháború utáni útkeresései mentén vizsgáltam beilleszkedési és túlélési startégiáját.2 Jelen tanulmány egy kísérlet arra, hogy bemutassam – a rendelkezésre álló szakirodalom és primer források segítségével – a kutatott egyén követett módszerét a következő kérdés mentén: Milyen lehetőségei voltak a Horthy-korszak közigazgatásában dolgozó személynek a második világháború utáni Magyarországon, hogyan próbált alkalmazkodni a kialakulófélben lévő politikai és társadalmi viszonyokhoz? A vizsgálat időkerete a második világháború végétől a kommunisták hatalomátvételéig terjedő, átmeneti időszakot öleli fel. Ezen időtartam alatt nemcsak az országos és helyi szintű politikában történtek jelentős változások,