„Ha megmaradt a víztől, megmaradt-e az emberektől?”

Radnóti Miklós és felesége, Gyarmati Fanni 1944 áprilisában három-négyezer kötetes értékes könyvtárukat nyolc ládába csomagolva a budai Duna-part egyik pincéjében igyekeztek biztonságba helyezni. A ládákhoz Radnóti egyik tisztelője, Steuer Zoltán, az óvóhelyhez barátjuk, Karig Sára jóvoltából jutottak. Egyéb ingóságaikat, használati cikkeiket, a költő műveinek kéziratait, levelezésüket több más helyre, barátaik lakásaiba szétosztva próbálták megőrizni. Az ingóságok, ruhaneműk, írógép szinte mind elvesztek, a kéziratok, levelek azonban szerencsére megmaradtak. Legnagyobb veszteségük azonban a könyvtárat rejtő nyolc láda volt. Az általános vélekedés szerint a Duna áradása semmisítette meg a könyveket 1945 tavaszán. A budapesti árvizek adataiból és a költő és felesége hagyatékában fennmaradt, eddig publikálatlan iratokból, levelekből, illetve Gyarmati Fanni naplóbejegyzéseiből azonban más történet bontakozik ki: ha a pincét elöntötte is a Duna, a könyvek minden valószínűség szerint már korábban eltűntek onnan. A címben Gyarmati Fannitól idézett költői kérdésre („Ha megmaradt a víztől, megmaradt-e az emberektől?”) a válasz sajnos: nem. A közleményt az elveszett könyvtárra vonatkozó dokumentumok forrásközlése egészíti ki.