Egy reformkori pápai diákfolyóirat: a „Rózsa” (1836-1837)

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET Tudományos Gyűjteményének számos felbecsülhetetlen jelentőségű egyházés iskolatörténeti dokumentuma között bukkantunk rá egy pápai diá­ kok által összeállított diákújságra. Az 1836-37-es tanévből fennmaradt Rózsa című „szépművészeti folyó-irat a' Pápai Ref. Tanuló Ifjúság próbadolgoza­ taiból" nyújt válogatást. Az egységes kötetté összefűzött kéziratos újságot műfaji sokszínűség jellemzi. Epikát, lírát, sőt drámát is olvashatunk kolligátum oldalain, de megtalálhatók benne a hírlapokra jellemző időszerű hir­ detmények, adomák, találós kérdések és rejtvények is. A gondosan megszerkesztett diáklap azért érdemel figyelmet, mert e kezdeményezés — az 1834-1835-ben kiadott Házaló c. kéziratos folyóirattal együtt1 — az 1840-ben alakult kollégiumi olvasókörnek, s a belőle 1841 ápri­ lisában Tarczy Lajos által megszervezett Képzőtársaság közvetlen előzmé­ nyének tekinthető.2 A magyar művelődéstörténet — Petőfi és Jókai révén — elsősorban a képzőtársulatról vett tudomást. Tudományos kutatások tucatjai irányultak a Képzőtársaság működésének feltárására, a két géniusz tehetsé­ gének alakításában betöltött szerepére, miközben megfeledkeztek az előz­ ményekről. Holott a korábbi kezdeményezésekre a Képzőtársulat jegyző­ könyvében közvetlen utalást találunk: „A történet intőszava 's jelenkorunk tanítása megihleték ßiskoldnk növendékeit, s ők megérték ébredő honunk, meg a' jelenkor kivánatát. Már évekkel ezelőtt egyesültek literaturánk virágainak megszer­ zésére, 's azok olvasása általi önképzésükre. Hogy ezt csak első lépésnek tartották, 's hogy nem vélték elégnek a közmunkásságot munkátlanul szemlélni, mutatják kéz­ iratban levő dolgozataik egy képzőtársaság utáni bár homályos, de folytonosan élő vágyuk létesítésének félreismerhetetlen tanúi. "3