Velence és a törökök

Federico Moro velencei lokálpatrióta könyve a 17. századi velencei, de egyúttal az európai történelem egyik igen fontos, a kortársakat izgalomban tartó eseménysorozatának, a velencei–török háborúnak a mellékhadszínterével foglalkozik. A leginkább kandiai háború néven ismeretes eseménysor (1645–1669) magyar és erdélyi szempontból is rendkívül fontos, mivel eseményei, fordulatai kihatottak az egész kelet-közép-európai térség politikai viszonyaira. Enélkül példáulelképzelhetetlenek IV. Ulászló lengyel király törökellenes háborús tervei. A király a kozákok mellett, akiknek a felkelése alapjaiban rengette meg a kelet-közép-európai térséget is, fontos szerepet szánt az erdélyi fejedelemnek. De gondoljunk csak Zrínyi Miklósra és Magyarország török uralom alóli felszabadítását illető terveire, amelyek formálódásában minden kétséget kizáróan szerepet játszott az a tapasztalat, hogy egy itáliai városállam képes volt évtizedekig dacolni egy világhatalommal. A könyv öt fejezetre oszlik, amelyekben a kandiai háború dalmáciai mellékhadszínterével, az 1644 és 1649 közötti háborús időszakkal foglalkozik. A fejezetek egy-egy háborús évet tárgyalnak. Ezeken a fő fejezeteken kívül a kötet elején egy előszót és egy bevezetőt, a végén pedig összefoglalást és két függeléket találunk.