Tinódi ismeretlen verseiről

Tinódi Sebestyén életművét annyira régóta, annyira sokan és annyira mélyen vizsgálták már eddig, hogy szinte blaszfémiának tűnhet maga a gondolat is, hogy lehet még újat mondani akár róla, akár a szövegeiről. A 16. században atipikus, meghatározó és rendkívül termékeny életműve azonban lehetetlenné teszi, hogy az első magyar szerzői kötet összeállítója ne legyen állandó hipotézis-építések, találgatások céltáblája. Különösen olyan esetekben, amikor nélkülöznünk kell az ultima manus elvét, a jelenleg ismert forrásaink pedig egymásnak szinte ellentmondó változatokat tartalmaznak. Ez a helyzet ugyanis Tinódi Zsigmond király-ról szóló versével/verseivel. A szakirodalom jelenleg két Zsigmond életével foglalkozó Tinódi-verset tart számon annak ellenére, hogy az egyik forrásukban „egybeolvasztva” szerepelnek. A hosszabb szöveget, a Zsigmond király és császár krónikáját három forrásból ismerjük: Heltai Cancionaléjából, egy ezen alapuló, szintén 1574-ben Kolozsvárott megjelent, változatlanul utánnyomott ponyvakiadványból és a Petrovay-énekeskönyvből. A rövidebb szöveget, a Zsigmond császár fogságárólt pedig csak a Petrovay-énekeskönyvből. A feltételezhető szereztetés után körülbelül 100 évvel összeállított kéziratban egymást kiegészítve szerepel a két szöveg, a majdhogynem egykorú nyomtatványokban a rövidebbnek nyoma sincs. Az összeolvasztást a szakirodalom általában Petrovay Miklós, a kézirat lejegyzője számlájára írja. Szerintem viszont már Petrovay forrásában is egyben szerepelhetett a két ének.A szövegek szorosabb olvasása során az az elképzelésem alakult ki, hogy egyetlen költeménynek, pontosabbnak inkább egy, az Erdélyi és az Egri históriához hasonló história-folyamnak kellene feltételeznünk a vers eredeti változatát. Amellett szeretnék érvelni tehát, hogy Tinódi Zsigmond királyról vagy egy verset, vagy öt különálló éneket írt, de semmiképp sem kettőt.