K. Papp Miklós és egy értelmiségi hálózat

A 19. században a sajtó nyilvánosságának térnyerésével nem tűntek el azok a technikák, amelyek segítségével a tudósok és írók kapcsolattartása működött a hivatásosodás és intézményesülés előtt. A respublica litteraria dinamikája – átalakulva ugyan, de megőrizve a kölcsönös segítség, becsületesség és szívélyesség elvét – továbbra is működött a háttérben, még ha ennek nyomai a sajtóban nem is látszanak egyértelműen. A kolozsvári lapalapító-szerkesztő K. Papp Miklós hagyatékában található levelek jelentős méretű kapcsolati hálót fednek fel, és rámutatnak annak „szívességet szívességért, könyvet könyvért, barátságot barátságért” elv alapján működő mechanizmusaira is. K. Papp erre építkezve, a hálózattípusok tudatos használatán keresztül nyerte el centrumszerepét. Hálózata régiókon és társadalmi csoportokon ívelt át, a régi arisztokrácia tagjaival, a honorácior értelmiséggel és a színházhoz kötődő egyénekkel egyaránt kapcsolatban állt, gyakran szakmai tőkévé konvertálva ezeket a kötődéseket. A levelek egy újságírói karrieren túl a 19. század végi Erdély irodalmi és színházi életének alakulását is modellezik.