Újabb problémafelvetések az Istenes énekek kiadástörténetéhez

Dolgozatom a Balassi Bálint és Rimay János vallásos líráját közreadó, a 17–18. században sokszor megjelenő versgyűjtemény, az Istenes énekek kiadástörténetét tárgyalja. Az első ilyen kiadványok általában két részből tevődnek össze: a Balassi neve alatt közölt, de valójában mindkét szerző műveit felölelő törzsanyagból, és egy vegyes énekrészből. Ezeket az edíciókat nevezi a szakirodalom összevegyítő vagy másképp rendezetlen kiadásoknak. Téziseim a következők. 1) Az a tény, hogy a néhány levélnyi töredékben ránk maradt editio princeps vegyes része a „Balassa Bálintnak istenes éneki” fejléccel jelent meg, arra utal, hogy az őskiadásban a versanyag még kevéssé volt elválasztva Balassitól. 2) Az 1665-ös kassai kiadásban fennmaradt előszóról tévesen gondolják a szakírók, hogy az eredetileg az őskiadás élén állhatott. 3) Vonatkozó tanulmányában Vadai István szándéka ellenére nem az editio princeps tartalomjegyzékét rekonstruálja, hanem egy számunkra ismeretlen kiadásét.