Koponya a kemencében : A koponyakultusz sajátos megnyilvánulása a késő rézkorban

A koponyakultusz különböző formái a paleolitikumtól léteztek nagy területen, egymástól távoli vidékeken. A 4. évezred második felében a Kárpát-medencében is több változatát megtaláljuk e sajátos rítusnak: csontvázas sírba helyezett vagy önállóan eltemetett fejek, koponyarészek, települések gödreiben, kútjában megtalált cranium maradványok, állkapocs eltemetése stb. A koponyatemetkezések elemzésekor az agykoponya (ossa cranii cerebralis) és az arckoponya (ossa cranii visceralis) különböző töredékeit vizsgálhatjuk, a mandibula ritkán fordul elő. A lényeg: a fej bármely részét is találták meg a temetkezésekben, egész koponya kellett a rítusnak megfelelő darabok leválasztásához. Az elmúlt években végzett nagy felületű ásatásokon több lelőhelyen is megismerhettük e rítus újabb bizonyítékait, amelyek közül tanulmányunkban egy új elemet, a kemencébe tett emberi koponyamaradvány eltemetését mutatjuk be.