- Book学术

发布求助

文献互助智能选刊最新文献

Acta Papensia Pub Date : 1900-01-01 DOI:10.55954/ap.2021.3-4.489

Dezső Rexa, Zsolt Mezei

{"title":"A pápai főiskola könyvtára 1843-ban","authors":"Dezső Rexa, Zsolt Mezei","doi":"10.55954/ap.2021.3-4.489","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Nemeskúti Rexa Dezső irodalomtörténész, levéltáros, helytörténész, nyelvész, író Nyitra megyéből Pestre származott nemes családban született 1872. február 28-án. Édesapja Rexa Pál (1834–1898) jogtudós, ügyvéd, földbirtokos, édesanyja Peregriny Gizella volt. A család sokáig a Deák téri evangélikus iskola első emeletén lakott, a gyermek Rexa Dezső a lakás alatti iskolában kezdte meg tanulmányait, ám az első osztály végén súlyosan megbetegedett és jobb fülére meg is süketült. Eleinte rossz tanuló volt, majd jogi tanulmányok után elvégezte a kereskedelmi akadémiát. 1899. szeptember 18-án megnősült, 1902-ben levéltárkezelői szakvizsgát tett. Ekkor már jó ideje jelentek meg regényei, elbeszélései, a levéltári kutatás iránti érdeklődése azonban csak tanulmányai közben támadt fel. Első munkahelye Alsókubinban, Árva vármegye levéltárában volt 1902 szeptemberétől. 1910 szeptemberétől Székesfehérváron Fejér, majd 1919. november 1-jétől nyugdíjazásáig, 1937. szeptember 30-ig Pest vármegye levéltárosa, később főlevéltárnoka volt. Első, a levéltárban kutatók munkáját segítő kiadványait saját költségén jelentette meg. Az első világháborúban haditudósítóként vett részt (44. születésnapján kellett bevonulnia). A trianoni békediktátum családját megfosztotta vagyonától, ezután levéltárosként keresett jövedelméből kellett megélnie. Az 1920-as évek második felében kollégájával és munkatársával, Gorzó Jánossal rendezte, selejtezte és költöztette Pest vármegye levéltárát — ezt a munkájukat máig példaértékűnek tartják. A kutatómunkát nyugdíjas éveiben sem hagyta abba, de 1945 után az eredményeit összesítő írások megjelentetését rendszeresen elutasították; kéziratban maradt műveiből egy posztumusz válogatás csak 2012-ben jelent meg: Beszélő","PeriodicalId":184860,"journal":{"name":"Acta Papensia","volume":"113 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Acta Papensia","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.55954/ap.2021.3-4.489","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}

引用次数: 0

摘要

Nemeskúti Dező Rexa Nemeskúti，文学史家、档案学家、地方史学家、语言学家、作家，1872 年 2 月 28 日出生于佩斯一个尼特拉县的贵族家庭。他的父亲是帕尔-雷克萨（Pál Rexa，1834-1898 年），是一名律师、律师和地主，母亲是吉泽拉-佩雷格里尼（Gizella Peregriny）。他们一家长期居住在德亚克广场路德会学校的一楼，孩子 Rexa Dezső 在公寓下面的学校开始学习，但在一年级结束时，他得了重病，右耳失聪。起初他的学习成绩很差，但在学习法律后，他从商业学校毕业。他于 1899 年 9 月 18 日结婚，1902 年取得档案管理员资格。此时，他的小说和短篇小说已经出版了一段时间，但他对档案研究的兴趣是在学习期间才产生的。从 1902 年 9 月起，他的第一份工作是在阿尔索库宾的奥尔瓦县档案馆。从 1910 年 9 月起，他担任 Székesfehérvár 的档案管理员，然后从 1919 年 11 月 1 日至 1937 年 9 月 30 日退休，他担任佩斯县的档案管理员，后来成为首席档案管理员。他自费出版了第一批出版物，为档案研究人员提供帮助。他以战地记者的身份参加了第一次世界大战（44 岁生日时应征入伍）。特里亚侬和约剥夺了他的家庭财产，他不得不靠档案管理员的收入生活。20 世纪 20 年代后半期，他与同事兼合作者雅诺什-戈尔左（János Gorzó）一起整理、销毁和转移了佩斯县的档案，这项工作至今仍被视为典范。即使在退休后，他也没有停止研究工作，但 1945 年后，他的作品集经常被拒绝出版；直到 2012 年才出版了他的手稿遗作选集。

本文章由计算机程序翻译，如有差异，请以英文原文为准。

查看原文本刊更多论文

A pápai főiskola könyvtára 1843-ban

Nemeskúti Rexa Dezső irodalomtörténész, levéltáros, helytörténész, nyelvész, író Nyitra megyéből Pestre származott nemes családban született 1872. február 28-án. Édesapja Rexa Pál (1834–1898) jogtudós, ügyvéd, földbirtokos, édesanyja Peregriny Gizella volt. A család sokáig a Deák téri evangélikus iskola első emeletén lakott, a gyermek Rexa Dezső a lakás alatti iskolában kezdte meg tanulmányait, ám az első osztály végén súlyosan megbetegedett és jobb fülére meg is süketült. Eleinte rossz tanuló volt, majd jogi tanulmányok után elvégezte a kereskedelmi akadémiát. 1899. szeptember 18-án megnősült, 1902-ben levéltárkezelői szakvizsgát tett. Ekkor már jó ideje jelentek meg regényei, elbeszélései, a levéltári kutatás iránti érdeklődése azonban csak tanulmányai közben támadt fel. Első munkahelye Alsókubinban, Árva vármegye levéltárában volt 1902 szeptemberétől. 1910 szeptemberétől Székesfehérváron Fejér, majd 1919. november 1-jétől nyugdíjazásáig, 1937. szeptember 30-ig Pest vármegye levéltárosa, később főlevéltárnoka volt. Első, a levéltárban kutatók munkáját segítő kiadványait saját költségén jelentette meg. Az első világháborúban haditudósítóként vett részt (44. születésnapján kellett bevonulnia). A trianoni békediktátum családját megfosztotta vagyonától, ezután levéltárosként keresett jövedelméből kellett megélnie. Az 1920-as évek második felében kollégájával és munkatársával, Gorzó Jánossal rendezte, selejtezte és költöztette Pest vármegye levéltárát — ezt a munkájukat máig példaértékűnek tartják. A kutatómunkát nyugdíjas éveiben sem hagyta abba, de 1945 után az eredményeit összesítő írások megjelentetését rendszeresen elutasították; kéziratban maradt műveiből egy posztumusz válogatás csak 2012-ben jelent meg: Beszélő

求助全文

通过发布文献求助，成功后即可免费获取论文全文。去求助

来源期刊

Acta Papensia

自引率

0.00%

发文量