{"title":"A pápai főiskola könyvtára 1843-ban","authors":"Dezső Rexa, Zsolt Mezei","doi":"10.55954/ap.2021.3-4.489","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Nemeskúti Rexa Dezső irodalomtörténész, levéltáros, helytörténész, nyelvész, író Nyitra megyéből Pestre származott nemes családban született 1872. február 28-án. Édesapja Rexa Pál (1834–1898) jogtudós, ügyvéd, földbirtokos, édesanyja Peregriny Gizella volt. A család sokáig a Deák téri evangélikus iskola első emeletén lakott, a gyermek Rexa Dezső a lakás alatti iskolában kezdte meg tanulmányait, ám az első osztály végén súlyosan megbetegedett és jobb fülére meg is süketült. Eleinte rossz tanuló volt, majd jogi tanulmányok után elvégezte a kereskedelmi akadémiát. 1899. szeptember 18-án megnősült, 1902-ben levéltárkezelői szakvizsgát tett. Ekkor már jó ideje jelentek meg regényei, elbeszélései, a levéltári kutatás iránti érdeklődése azonban csak tanulmányai közben támadt fel. Első munkahelye Alsókubinban, Árva vármegye levéltárában volt 1902 szeptemberétől. 1910 szeptemberétől Székesfehérváron Fejér, majd 1919. november 1-jétől nyugdíjazásáig, 1937. szeptember 30-ig Pest vármegye levéltárosa, később főlevéltárnoka volt. Első, a levéltárban kutatók munkáját segítő kiadványait saját költségén jelentette meg. Az első világháborúban haditudósítóként vett részt (44. születésnapján kellett bevonulnia). A trianoni békediktátum családját megfosztotta vagyonától, ezután levéltárosként keresett jövedelméből kellett megélnie. Az 1920-as évek második felében kollégájával és munkatársával, Gorzó Jánossal rendezte, selejtezte és költöztette Pest vármegye levéltárát — ezt a munkájukat máig példaértékűnek tartják. A kutatómunkát nyugdíjas éveiben sem hagyta abba, de 1945 után az eredményeit összesítő írások megjelentetését rendszeresen elutasították; kéziratban maradt műveiből egy posztumusz válogatás csak 2012-ben jelent meg: Beszélő","PeriodicalId":184860,"journal":{"name":"Acta Papensia","volume":"113 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Acta Papensia","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.55954/ap.2021.3-4.489","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
Nemeskúti Rexa Dezső irodalomtörténész, levéltáros, helytörténész, nyelvész, író Nyitra megyéből Pestre származott nemes családban született 1872. február 28-án. Édesapja Rexa Pál (1834–1898) jogtudós, ügyvéd, földbirtokos, édesanyja Peregriny Gizella volt. A család sokáig a Deák téri evangélikus iskola első emeletén lakott, a gyermek Rexa Dezső a lakás alatti iskolában kezdte meg tanulmányait, ám az első osztály végén súlyosan megbetegedett és jobb fülére meg is süketült. Eleinte rossz tanuló volt, majd jogi tanulmányok után elvégezte a kereskedelmi akadémiát. 1899. szeptember 18-án megnősült, 1902-ben levéltárkezelői szakvizsgát tett. Ekkor már jó ideje jelentek meg regényei, elbeszélései, a levéltári kutatás iránti érdeklődése azonban csak tanulmányai közben támadt fel. Első munkahelye Alsókubinban, Árva vármegye levéltárában volt 1902 szeptemberétől. 1910 szeptemberétől Székesfehérváron Fejér, majd 1919. november 1-jétől nyugdíjazásáig, 1937. szeptember 30-ig Pest vármegye levéltárosa, később főlevéltárnoka volt. Első, a levéltárban kutatók munkáját segítő kiadványait saját költségén jelentette meg. Az első világháborúban haditudósítóként vett részt (44. születésnapján kellett bevonulnia). A trianoni békediktátum családját megfosztotta vagyonától, ezután levéltárosként keresett jövedelméből kellett megélnie. Az 1920-as évek második felében kollégájával és munkatársával, Gorzó Jánossal rendezte, selejtezte és költöztette Pest vármegye levéltárát — ezt a munkájukat máig példaértékűnek tartják. A kutatómunkát nyugdíjas éveiben sem hagyta abba, de 1945 után az eredményeit összesítő írások megjelentetését rendszeresen elutasították; kéziratban maradt műveiből egy posztumusz válogatás csak 2012-ben jelent meg: Beszélő