Szent István király hamis okleveleinek nyelvtörténeti vizsgálatáról

Abstract

A magyar írásbeliség kialakulásának az idejéből, a 11. századból mindössze négy eredetiben fennmaradt hiteles oklevelet ismerünk. Ez a kedvezőtlen forrásadottság teszi indokolttá tehát, hogy a korszak nem hiteles, illetve nem eredeti, azaz bizonytalan kronológiai státuszú okleveleinek a nyelvi anyagára is ráirányítsuk a figyelmünket. Ezek az oklevelek azonban a hiteles oklevelekre kidolgozott módszerek segítségével nem foghatók eredményesen vallatóra. Tanulmányomban a bizonytalan kronológiai státuszú oklevelek vizsgálatát segítő speciális módszertani elveket mutatom be, és ezek alapján teszek megállapításokat Szent István négy hamis (a Bakonybéli, a Pécsváradi és a két Zalavári) oklevelének nyelvtörtneti forrásértékével kapcsolatban.