Szent István veszprémi püspökségnek írt adománylevele mint nyelvtörténeti forrás

Abstract

A korai ómagyar kor a későbbi korszakokhoz képest igen adathiányos időszaknak tekinthető, amelynek egyik oka, hogy az oklevelek jelentős része nem maradt fenn eredeti, hiteles formájában, csupán átiratban, hamisítványban vagy interpolációban. Ha azonban egy kifejezetten az interpolált oklevelek vizsgálatára kifejlesztett módszert alkalmazunk, akkor az ilyesféle oklevelek is integrálhatók a nyelvtörténeti vizsgálatokba, s így a diszciplína új forrásokkal gazdagítható. Szent István 1009-es Veszprémi püspökségnek írt adománylevele csupán interpolációban maradt korunkra, azonban amennyiben az átiratokon komparatív elemzést végzünk, akkor feltárhatjuk a különböző kronológiai rétegeket, s így rekonstruálhatjuk az eredeti oklevél szórványanyagát. A dolgozat fő célja, hogy rekonstruáljam Szent István elveszett eredeti oklevelének szórványait, s ezeket elemezzem hangtani, morfológiai és hangjelölési szempontból, valamint vizsgáljam a rekonstruált nevek etimológiáját.