Kettős tagadás a nagybörzsönyi német nyelvjárásban

Abstract

Tanulmányunkban a tagadás nyelvi kifejezésmódjait vizsgáljuk a nagybörzsönyi német nyelvjárásban. Először az egyszerű tagadás formáit elemezzük, majd az ún. kettős tagadás nyelvjárási megjelenési formáit. A kettős tagadás esetünkben azt jelenti, hogy több tagadószó is előfordulhat egy mondaton belül, de ezek nem oltják ki egymás jelentését, hanem éppenhogy erősítik egymást. Ezt a nyelvi formát a német nyelvjárások ismerik és használják, és a német nyelvtörténet számára sem idegen a kettős tagadás jelensége. A magyar nyelvben is előfordul ez a jelenség. Ebből akár következhetne az is, hogy a nagybörzsönyi nyelvjárásba magyar hatásra került, de mivel más nyelvtani, szintaktikai befolyás nem mutatható ki a magyar nyelv felől – csupán egyes szavak kerültek át jövevényszóként a nyelvjárásba –, nem gondoljuk, hogy erről lenne szó. A tanulmány második felében a tagadó szerkezetek mondattani elemzését vázoljuk, különös tekintettel a kettős tagadás lehetőségére, azaz hogyan lehetséges egyszeres tagadásként értelmezni a több tagadó elemet tartalmazó szerkezeteket. Kitérünk a tagadószó különböző mondattani pozícióira is, amelynek okait a német nyelvtörténet korábbi szakaszaiban is érdemes keresni. Ezenkívül röviden bemutatjuk a mondattagadás legfontosabb jellemzőit a magyarban mint kontaktusnyelvben, rávilágítva a szerkezeti hasonlóságokra és eltérésekre is.