Virágnak virága

Abstract

A tanulmány az Ómagyar Mária-siralom költői utóéletét, hatását tárja fel a szövegalkotási stratégiák mentén. Ezek a stratégiák a nyelven belüli fordítástól az átköltéseken, empatikus hódolatokon, parafrázisokon, továbbírásokon és a montázsszövegként való újrahasznosításon át egészen a parodisztikus vagy regiszterváltó áthangolásokig terjednek. Az Ómagyar Mária-siralom költői kontextualizálása is meglehetősen sokféle: a filológiai rekonstrukció illúziója éppoly fontos lehet, mint például a devóciós dráma vagy a planctus műfaja felőli megközelítés. Számos intermediális, határsértő kísérlet is született, a vers belépett a képzőművészet vagy a performace-művészet terébe is, de a neoavantgárd irodalom is kitermelte a maga variánsait. A költemény modern áthangolásai gyakorta a veszteségköltészet, a halállíra, illetve a traumapoézis kortárs eszköztárának köszönhetően válnak eleven szövegekké. A tanulmány többek között Weöres Sándor, Rákos Sándor, Áprily Lajos, Szkárosi Endre és Galántai György, Schein Gábor és Erdős Virág verseit elemzi.