Gian Michele Bruto magyar történetei

Magyar Könyvszemle Pub Date : 2024-01-06 DOI:10.17167/mksz.2023.1.22-66

Gábor Petneházi, Péter Kasza

{"title":"Gian Michele Bruto magyar történetei","authors":"Gábor Petneházi, Péter Kasza","doi":"10.17167/mksz.2023.1.22-66","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Gian Michele Bruto (1517–1592) 1574-től egészen haláláig írta monumentális magyar történetét. A Rerum Ungaricarum libri Magyarország 16. századi hanyatlásának és bukásának a történetét dolgozta egyetlen narratívába, az eredeti megbízó, Báthory István erdélyi fejedelem majd lengyel király szándékai szerint azzal a céllal, hogy politikai ellensúlyt képezzen a bécsi udvarral szemben, az európai közvélemény felé pedig egy önálló, alkotmányos Magyarország képét reprezentálja. Bár egy változat már 1584-ben bizonyosan elkészült, a mű Báthory életében mégsem jelent meg. Brutus 1587-ben előbb Habsburg szolgálatba állt, majd 1591 végén Erdélybe utazott, mert hírt kapott egy ott készülő kiadásról. 1592 májusában azonban meghalt Gyulafehérváron. A hányatott sorsú munkát az erdélyi udvar még ki szerette volna adni az 1590-es években – Szamosközy István ekkor írt hozzá folytatást, illetve a hozzá került kéziratokat kiadható állapotba hozta – de ez a kiadás sem valósult meg. \nA mű első kiadása csupán a 19. században jöhetett létre a Monumenta Hungariae Historica Scriptores sorozatában: a szöveget két erősen sérült és megcsonkult 16. századi kézirat alapján Toldy Ferenc rendezte sajtó alá. Az így kiadott szöveg az eredeti műből valamivel több, mint tizenhárom könyvet tartalmaz. \n2020-ban Trentóban egy szinte hiánytalan, húsz könyvből álló, szerzői javításokkal telezsúfolt Rerum Ungaricarum libri-kéziratot fedeztünk fel. Az immáron három kézirat filológiai vizsgálata révén a szöveg négy különböző szerkesztési fázisát tudtuk megkülönböztetni, amelyből hármat Brutushoz, a negyediket pedig Szamosközy Istvánhoz kötöttük. A tanulmány a kéziratok filológiai összevetésén túl feltárja Brutus művének fordulatokban gazdag keletkezéstörténetét is.","PeriodicalId":319860,"journal":{"name":"Magyar Könyvszemle","volume":"61 19","pages":""},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2024-01-06","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Magyar Könyvszemle","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.17167/mksz.2023.1.22-66","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}

引用次数: 0

Abstract

Gian Michele Bruto (1517–1592) 1574-től egészen haláláig írta monumentális magyar történetét. A Rerum Ungaricarum libri Magyarország 16. századi hanyatlásának és bukásának a történetét dolgozta egyetlen narratívába, az eredeti megbízó, Báthory István erdélyi fejedelem majd lengyel király szándékai szerint azzal a céllal, hogy politikai ellensúlyt képezzen a bécsi udvarral szemben, az európai közvélemény felé pedig egy önálló, alkotmányos Magyarország képét reprezentálja. Bár egy változat már 1584-ben bizonyosan elkészült, a mű Báthory életében mégsem jelent meg. Brutus 1587-ben előbb Habsburg szolgálatba állt, majd 1591 végén Erdélybe utazott, mert hírt kapott egy ott készülő kiadásról. 1592 májusában azonban meghalt Gyulafehérváron. A hányatott sorsú munkát az erdélyi udvar még ki szerette volna adni az 1590-es években – Szamosközy István ekkor írt hozzá folytatást, illetve a hozzá került kéziratokat kiadható állapotba hozta – de ez a kiadás sem valósult meg. A mű első kiadása csupán a 19. században jöhetett létre a Monumenta Hungariae Historica Scriptores sorozatában: a szöveget két erősen sérült és megcsonkult 16. századi kézirat alapján Toldy Ferenc rendezte sajtó alá. Az így kiadott szöveg az eredeti műből valamivel több, mint tizenhárom könyvet tartalmaz. 2020-ban Trentóban egy szinte hiánytalan, húsz könyvből álló, szerzői javításokkal telezsúfolt Rerum Ungaricarum libri-kéziratot fedeztünk fel. Az immáron három kézirat filológiai vizsgálata révén a szöveg négy különböző szerkesztési fázisát tudtuk megkülönböztetni, amelyből hármat Brutushoz, a negyediket pedig Szamosközy Istvánhoz kötöttük. A tanulmány a kéziratok filológiai összevetésén túl feltárja Brutus művének fordulatokban gazdag keletkezéstörténetét is.

查看原文本刊更多论文

吉安-米歇尔-布鲁托的匈牙利故事

吉安-米歇尔-布鲁托（Gian Michele Bruto，1517-1592 年）从 1574 年开始撰写不朽的匈牙利历史，直至去世。Rerum Ungaricarum libri》以单一叙事的方式讲述了 16 世纪匈牙利的衰落和衰亡，其最初的赞助人是特兰西瓦尼亚王子、后来的波兰国王伊什特万-巴托里（István Báthory），他的目的是在政治上与维也纳宫廷抗衡，并向欧洲公众展示一个独立、宪政的匈牙利形象。虽然该书的一个版本已于 1584 年完成，但在巴托里生前并未出版。1587 年，布鲁图先是为哈布斯堡服务，然后在 1591 年底前往特兰西瓦尼亚，因为他收到了那里正在准备版本的消息。然而，他于 1592 年 5 月在久拉费赫尔瓦尔去世。特兰西瓦尼亚宫廷希望在 15 世纪 90 年代出版这部命运多舛的作品--伊什特万-萨莫斯科齐撰写了续篇，并将手稿调整到可出版的状态--但这部作品从未出版。直到 19 世纪，该作品的第一版才在《匈牙利历史脚本丛书》（Monumenta Hungariae Historica Scriptores）系列中出版：费伦茨-托尔迪（Ferenc Toldy）在两份严重损坏和残缺的 16 世纪手稿的基础上对文本进行了整理。2020 年，在特伦托发现了一份几乎完整的《Rerum Ungaricarum libri》手稿，包括二十卷，并附有作者的更正。通过对这三份手稿进行语言学分析，我们可以区分出四个不同的编辑阶段，其中三个阶段归功于布鲁图斯，第四个阶段归功于伊什特万-萨莫斯科奇。除了对手稿进行语言学比较外，本研究还揭示了布鲁图作品丰富多彩的起源历史。

本文章由计算机程序翻译，如有差异，请以英文原文为准。

求助全文

约1分钟内获得全文求助全文

来源期刊

Magyar Könyvszemle

自引率

0.00%

发文量