{"title":"Gian Michele Bruto magyar történetei","authors":"Gábor Petneházi, Péter Kasza","doi":"10.17167/mksz.2023.1.22-66","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Gian Michele Bruto (1517–1592) 1574-től egészen haláláig írta monumentális magyar történetét. A Rerum Ungaricarum libri Magyarország 16. századi hanyatlásának és bukásának a történetét dolgozta egyetlen narratívába, az eredeti megbízó, Báthory István erdélyi fejedelem majd lengyel király szándékai szerint azzal a céllal, hogy politikai ellensúlyt képezzen a bécsi udvarral szemben, az európai közvélemény felé pedig egy önálló, alkotmányos Magyarország képét reprezentálja. Bár egy változat már 1584-ben bizonyosan elkészült, a mű Báthory életében mégsem jelent meg. Brutus 1587-ben előbb Habsburg szolgálatba állt, majd 1591 végén Erdélybe utazott, mert hírt kapott egy ott készülő kiadásról. 1592 májusában azonban meghalt Gyulafehérváron. A hányatott sorsú munkát az erdélyi udvar még ki szerette volna adni az 1590-es években – Szamosközy István ekkor írt hozzá folytatást, illetve a hozzá került kéziratokat kiadható állapotba hozta – de ez a kiadás sem valósult meg. \nA mű első kiadása csupán a 19. században jöhetett létre a Monumenta Hungariae Historica Scriptores sorozatában: a szöveget két erősen sérült és megcsonkult 16. századi kézirat alapján Toldy Ferenc rendezte sajtó alá. Az így kiadott szöveg az eredeti műből valamivel több, mint tizenhárom könyvet tartalmaz. \n2020-ban Trentóban egy szinte hiánytalan, húsz könyvből álló, szerzői javításokkal telezsúfolt Rerum Ungaricarum libri-kéziratot fedeztünk fel. Az immáron három kézirat filológiai vizsgálata révén a szöveg négy különböző szerkesztési fázisát tudtuk megkülönböztetni, amelyből hármat Brutushoz, a negyediket pedig Szamosközy Istvánhoz kötöttük. A tanulmány a kéziratok filológiai összevetésén túl feltárja Brutus művének fordulatokban gazdag keletkezéstörténetét is.","PeriodicalId":319860,"journal":{"name":"Magyar Könyvszemle","volume":"61 19","pages":""},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2024-01-06","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Magyar Könyvszemle","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.17167/mksz.2023.1.22-66","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
Gian Michele Bruto (1517–1592) 1574-től egészen haláláig írta monumentális magyar történetét. A Rerum Ungaricarum libri Magyarország 16. századi hanyatlásának és bukásának a történetét dolgozta egyetlen narratívába, az eredeti megbízó, Báthory István erdélyi fejedelem majd lengyel király szándékai szerint azzal a céllal, hogy politikai ellensúlyt képezzen a bécsi udvarral szemben, az európai közvélemény felé pedig egy önálló, alkotmányos Magyarország képét reprezentálja. Bár egy változat már 1584-ben bizonyosan elkészült, a mű Báthory életében mégsem jelent meg. Brutus 1587-ben előbb Habsburg szolgálatba állt, majd 1591 végén Erdélybe utazott, mert hírt kapott egy ott készülő kiadásról. 1592 májusában azonban meghalt Gyulafehérváron. A hányatott sorsú munkát az erdélyi udvar még ki szerette volna adni az 1590-es években – Szamosközy István ekkor írt hozzá folytatást, illetve a hozzá került kéziratokat kiadható állapotba hozta – de ez a kiadás sem valósult meg.
A mű első kiadása csupán a 19. században jöhetett létre a Monumenta Hungariae Historica Scriptores sorozatában: a szöveget két erősen sérült és megcsonkult 16. századi kézirat alapján Toldy Ferenc rendezte sajtó alá. Az így kiadott szöveg az eredeti műből valamivel több, mint tizenhárom könyvet tartalmaz.
2020-ban Trentóban egy szinte hiánytalan, húsz könyvből álló, szerzői javításokkal telezsúfolt Rerum Ungaricarum libri-kéziratot fedeztünk fel. Az immáron három kézirat filológiai vizsgálata révén a szöveg négy különböző szerkesztési fázisát tudtuk megkülönböztetni, amelyből hármat Brutushoz, a negyediket pedig Szamosközy Istvánhoz kötöttük. A tanulmány a kéziratok filológiai összevetésén túl feltárja Brutus művének fordulatokban gazdag keletkezéstörténetét is.