Többségi pedagógusok és gyógypedagógusok differenciáló gyakorlatának elemzése

Abstract

A pedagógusok számára nem könnyű feladat, hogy hogyan lehet egy tanulócsoporton belül hatékonyan tanítani, fejleszteni a különböző érdeklődésű, különböző kulturális háttérrel rendelkező, más nyelvet beszélő, a világról más-más tapasztalattal rendelkező, a készségek különböző spektrumán elhelyezkedő tanulókat. A sajátos nevelési igény mellett a tanulói heterogenitást tovább színesíti az alacsony szociokulturális háttér is, de ne feledkezzünk meg az átlagos képességű (de eltérő tanulási stílussal rendelkező) vagy akár a tehetséges tanulókról sem (Hosszu, 2021. 15. o.). A szakirodalom számos, a differenciálásra vonatkozó tanítási gyakorlatot jegyez, melyek a tanulói heterogenitás kezelésére hivatott módszerek. Ugyanakkor a kutatások eredményei szerint a differenciálás mint gyakorlat mégsem vált általánossá, van, aki túlterheltnek érzi magát, ha differenciál (Reis, McCoach, Little, Muller és Kaniskan, 2011), van, aki arról panaszkodik, hogy a képzése során nem készítették fel a differenciálás hatékony alkalmazására (Idol, 2006), van, aki egyszerűen csak nem érti a differenciálás lényegét. Vizsgálatunkban többségi pedagógusok és gyógypedagógusok differenciáló gyakorlatát hasonlítjuk össze. Arra keressük a választ, hogy mintánkban van-e különbség a pedagógusok és gyógypedagógusok által alkalmazott differenciáló stratégiák között.