A MENEKÜLÉS VÁLTOZATAI

Abstract

A tanulmány a kortárs magyar irodalom egyik legtermékenyebb szerzője, Sándor Iván életművének menekültmotívumait térképezi fel. A határ, e geokulturális térelválasztó megpillantása az a tapasztalat, amely Jurij Lotman határfogalomról szóló elgondolásában a szemiotizálás, a jelentésképződés élményével ajándékozza meg az irodalmat, amely a kulturális változás, az idegenség, a hozzáférhetetlenség élményét adja. Az események a határ tartományaiban immár nemcsak önmagukban értelmezhető objektumok, hanem kulturális faktorok, amelyeket köztes helyzetekben tapasztalhatunk meg. A határvonalak szemiotikájához is kapcsolható transznacionális perspektíva identitás- és szubjektumképzésre vonatkozó megközelítése abból indul ki, hogy nem tudunk egyféle, leírható homogén identitásokkal számolni, mert az identitáskategóriák eleve kereszteződő viszonyokból építkeznek. A transznacionális leírás másik jelentős hozadéka, hogy átalakítja a tér fogalmát és új jelentőséget kölcsönöz neki. A tanulmány a Sándor-oeuvre néhány jellemző példáján keresztül járja körbe ezeket a fogalmakat.