A LÁTHATÓ NYELV ZENTÁN

Abstract

A megismerés folyamatának egyik fontos eszköze a nyelv, közege pedig az a tér, melyben élünk. A hangzó beszéd mellett a térben elhelyezett feliratok, táblák – különösen többnyelvűségi helyzetben – sok információt adnak egy-egy közösség nyelvi viselkedéséről és attitűdjeiről. A nyelvi tájkép kutatása az utóbbi két évtizedben a nyelvészet egyik legnépszerűbb területévé́ vált, hiszen közelebb vihet a vizsgált beszélőközösségnek a nyelvekhez való viszonyulásához, a nyelv és a valóság viszonyrendszerének feltérképezéséhez. Kutatásomban egy vajdasági kisváros, Zenta nyelvi tájképét mutatom be, hiszen Vajdaság etnikai és nyelvi sokszínűségéből adódóan igen hálás terepe lehet a nyelvi tájkép elemzésének. Felmérésem 2021 októberében készült, melynek során a településen mintegy ezer fényképet készítettem, majd kategorizáltam. Kutatásomban az országos szinten többségi szerb és a helyi szinten többségi magyar nyelv kapcsolatrendszerére fókuszálok, s e két nyelv funkcionális, illetve presztízsbeli viszonyára, valamint etnolingvisztikai vitalitására nézve kísérlek meg következtetéseket levonni.