Kumulatív stressz, vagy kompenzáció? Kétszülős, egyszülős és mozaikcsaládban nevelkedett fiatalok beilleszkedése és lelki egészsége

Abstract

A szülők válása negatívan befolyásolja a gyermekek szocializációját, pszichés állapotát, beilleszkedését (Amato, 2010). Kutatási eredmények tanúsítják, hogy a válás után kialakuló nem hagyományos családformák (egyszülős család, mozaikcsalád) is fokozott kockázatot jelenthetnek a fejlődésre nézve (Golombok és Tasker, 2015). Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a kétszülős családban nevelkedett fiatalokkal összehasonlítva jelentősebb pszichés terheltség érinti-e a mozaikcsaládban és egyszülős közegben felnőtt fiatalokat. Mintánkat 774, 18-25 év közti személy alkotta, akik közül 279-en egész életükben kétszülős családban, 217-en huzamos ideig egyszülős, 278-an pedig mozaikcsaládban éltek. Vizsgálatunkhoz online és papírformában elérhető tesztbattériát használtunk, amelyben az aktuális pszichés terheltséget egyes SCL90R skálákkal és a WHO Jól-LétIndexszel, míg a szocializáció során előfordult pszichés problémákat saját kérdéssor útján mértük. Eredményeink szerint a teljes szocializáció folyamatát tekintve a mozaikcsaládban nevelkedettek bizonyultak a leginkább terheltnek (kisebb nemi eltérésekkel); és ők voltak azok is, akik legkorábban külön költöztek a családjuktól. Az aktuális pszichés állapot az egyszülős családok gyermekeinél alakult a leginkább negatívan. Eredményeink alátámasztják a mozaikcsaládosok életében jelenlevő kumulatív stresszt (Bachman, Coley, & Carrano, 2012), és azt, hogy a többszörös életvitel-váltás több negatív következményt implikál; nem zárják ki azonban azt a lehetőséget sem, hogy az aktuális pszichés állapot eltéréseinél a mozaikcsalád pozitív irányú, kompenzáló hatása is tükröződhet.