Egy tanulmányút költői átváltozása

Abstract

Eötvös József Búcsú című költeményét mindeddig általában életrajzi keretben értelmezték: a szerző 1836 nyarán nyugat-európai  tanulmányútra indult, ezért vett búcsút a hazájától. E kis tanulmány felveti, hogy a költeményben fellelhető ellentmondások és hiányok talán a cenzúra kijátszásának szándékával magyarázhatók. Összefüggésbe hozza a Búcsú nyelvezetét az ellenzéki sérelmi politika szókincsével, és lehetségesnek tartja, hogy éppúgy a magyar politika 1835-1836-os válságára adott válasz, mint Vörösmarty Mihály Szózata. A republikánus hagyomány felől nézve a költeményt beszélőjének búcsúvételét az önkéntes száműzetés sejtetésének tekinti, az Ubi libertas, ibi patria (Ahol a szabadság, ott a haza) latin szállóigére írott variációnak.