{"title":"A kisebbségi nyelvvédelem normatív fejlődése Olaszországban","authors":"Orsolya Katalin Szabó","doi":"10.47707/kulugyi_szemle.2021.3.8","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Olaszország az Európai Unió és a multilaterális kisebbségvédelmi egyezmények részes államaként köteles a nemzeti jogrendjében a nyelvi kisebbségek védelmét is biztosítani. A jelen tanulmány az olasz nyelvi kisebbségek helyzetével foglalkozik, lajstromba veszi mind az országban élő kisebbségi csoportokat, mind az azok jogi védelmét biztosító nemzeti és nemzetközi jogi aktusokat. Olaszország két szempontból is érdekes tesztalanya a kisebbségvédelmi törekvések vizsgálatának. Egyrészt az országot történelmi okokból egyedülálló nyelvi sokszínűség jellemzi, az olasz dialektusok és az újlatin nyelvek közötti határvonal meghúzása állandó vita tárgya a romanisztikában. Másrészt az ország ad otthont az autonómiatörekvések és a kisebbségvédelem nemzetközi példájaként számon tartott dél-tiroli kisebbségnek, ami az országot az utóbbi szempontjából a progresszív és fejlett állami jogalkotók közé sorolja, ugyanakkor ennek némileg ellentmond az a tény, hogy Olaszország továbbra sem ratifikálta az Európa Tanács égisze alatt 1992-ben elfogadott Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, a kisebbségi nyelvek nemzetközi védelmének legfontosabb keretszabályát. A tanulmány a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogforrások alapján megvizsgálja azt is, hogyan fejlődött a nyelvi kisebbségvédelmi politika az egységes olasz állam 1861-es megszületése óta, és milyen esetleges jövőbeli feladatok várnak a jogalkotókra.","PeriodicalId":378413,"journal":{"name":"Külügyi Szemle","volume":"6 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Külügyi Szemle","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.47707/kulugyi_szemle.2021.3.8","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
Olaszország az Európai Unió és a multilaterális kisebbségvédelmi egyezmények részes államaként köteles a nemzeti jogrendjében a nyelvi kisebbségek védelmét is biztosítani. A jelen tanulmány az olasz nyelvi kisebbségek helyzetével foglalkozik, lajstromba veszi mind az országban élő kisebbségi csoportokat, mind az azok jogi védelmét biztosító nemzeti és nemzetközi jogi aktusokat. Olaszország két szempontból is érdekes tesztalanya a kisebbségvédelmi törekvések vizsgálatának. Egyrészt az országot történelmi okokból egyedülálló nyelvi sokszínűség jellemzi, az olasz dialektusok és az újlatin nyelvek közötti határvonal meghúzása állandó vita tárgya a romanisztikában. Másrészt az ország ad otthont az autonómiatörekvések és a kisebbségvédelem nemzetközi példájaként számon tartott dél-tiroli kisebbségnek, ami az országot az utóbbi szempontjából a progresszív és fejlett állami jogalkotók közé sorolja, ugyanakkor ennek némileg ellentmond az a tény, hogy Olaszország továbbra sem ratifikálta az Európa Tanács égisze alatt 1992-ben elfogadott Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, a kisebbségi nyelvek nemzetközi védelmének legfontosabb keretszabályát. A tanulmány a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogforrások alapján megvizsgálja azt is, hogyan fejlődött a nyelvi kisebbségvédelmi politika az egységes olasz állam 1861-es megszületése óta, és milyen esetleges jövőbeli feladatok várnak a jogalkotókra.