Kolozsvári-Sillye Béla a középkori zenei fragmentológia magyar előfutára?

Abstract

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének kutatókönyvtára őriz egy középkori antifonále-töredéket, amelynek legújabb vizsgálata során – az említett módszertani lépéseket követve – nem várt eredményre jutottam.1 Bár a középkori tartalom értelmezését a töredék korábbi kutatóinak következtetéseihez képest csak kismértékben árnyalhattam, újkori bejegyzései olyan tudománytörténeti eredményt szolgáltattak, amely megérdemel egy önálló ismertetést. A szóban forgó fragmentum valószínűleg az 1970-es évek elején került Forrai Magdolna M. Gregoria iskolanővértől Szendrei Janka tulajdonába, majd az ő halála után 2019-ben a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékére. Szendrei Janka a forráskatalógusában F 337 alá sorolt töredéket 14. századi eredetűnek vélte, notációja alapján pedig magyarországi, erdélyi provenienciát valószínűsített.