Szabadkőműves áthallások Agyich István Balassa Ferenc grófhoz címzett latin nyelvű alkalmi költeményében (1785)

Abstract

Jelen dolgozatban Agyich István pécsi kanonok (1730–1789) egy disztichonos költeménye körül kibontakozó szövegalkotói eljárásokat vizsgálom. A kanonok költői hagyatékából két latin nyelvű alkalmi vers keltette fel az érdeklődésemet a kézirat és a nyomtatvány közötti eltérések szempontjából. Az egyik esetben Agyich művének egy 18. századi elégikus költőket bemutató bécsi antológiában megjelent nyomtatott változata (1789), a kanonok által Zágrábban megjelentetett korábbi nyomtatott változat (1785) és a mű pécsi kéziratai (1785) térnek el egymástól. A jelen dolgozat is ezt a szövegcsoportot vizsgálja – a másik alkalmi költeményről és az ott megfigyelhető szövegalkotói eljárásokról külön tanulmányt írtam. E körülményt azért fontos megemlíteni, mivel a kutatást indokló probléma mindkét szöveg esetén ugyanaz: a mikroszintű filológiai jelenségeknek makroszintű, nevezetesen a 18. századi Magyar Királyság intézményi struktúrájára visszavezethető okai vannak. A most tanulmányozott szövegcsoport esetén ez az intézményi struktúra a szabadkőművességet, míg az imént említett tanulmány esetén a római Árkádia Akadémia költőmozgalmát jelenti. A Balassa Ferenc gróf hoz címzett költemény tekintetében ego-dokumentumok, Agyich két misszilis levelének fogalmazványai is rendelkezésünkre állnak. Ezekben a szerző a nyomdász számára a költemény lejegyzése után problémásnak ítélt vagy érzékelt sorok átalakítására hagy néhány utasítást, illetve egy alkalommal csupán javaslatot tesz. Az Agyich-költemény szövegén végrehajtott módosítások eredménye alapján szerzői, illetve az említett antológiát összeállító Karl Joseph Michaelernek köszönhetően szerkesztői elvárások is regisztrálhatók a kéziratokkal kapcsolatban. Következésképp az eltérések és hasonlóságok összevetése közben interpretációs kérdéseket vizsgálok, mindenekelőtt azt, hogy egyfelől Agyich, másfelől Michaeler részéről milyen okok állnak a szövegben érvényesíteni kívánt és végül érvényesített értelmi változtatások mögött, s ezek milyen kontextusba ágyazódhatnak. A továbbiakban a fent említett mikro- és makroszintű összefüggésekre tekintettel a levélfogalmazványok és a köszöntővers kontextusainak rekonstrukcióját kísérlem meg. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy miként és milyen mértékig lehetséges Agyich latin nyelvű költeményének olyan olvasatát adni, ahol a szöveg föltűnő módon a korabeli szabadkőműves diskurzusokba válik beilleszthetővé – anélkül azonban, hogy Agyich szabadkőművességéről is meggyőződhetnénk. A kérdés megválaszolásához a Magyar Királyság területén 1775-ben létrehozott Draskovich-obszervancia latin nyelvű szabadkőműves alkotmányszövegét hívom segítségül.