Gábor Harmati, Dávid Kovács, Barbara Kelemen, József Faluközy, Gábor Veress
{"title":"A loop recorder helye a syncope diagnosztikájában – centrumunk tapasztalatai","authors":"Gábor Harmati, Dávid Kovács, Barbara Kelemen, József Faluközy, Gábor Veress","doi":"10.26430/chungarica.2023.53.3.234","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"A syncope hirtelen jelentkező, átmeneti tudatvesztés, ami rövid időn belül, spontán, legtöbbször maradandó neurológiai tünetek nélkül rendeződik. Hátterében tranziens globális cerebrális hipoperfúzió áll. A syncope diagnosztikájában kulcsfontosságú kérdés az etiológia tisztázása, ennek ismeretében választhatjuk a betegünk számára legmegfelelőbb kezelési módot. A kardiológus eszköztárában ehhez számos noninvazív és invazív diagnosztikus módszer áll rendelkezésre. Ezek közül kiemelkedő szerep jut a beültethető loop recordernek (ILR). Az eszközzel akár éveken át, folyamatosan monitorozhatjuk páciensünket, a syncope kardiális eredetének igazolása vagy kizárása érdekében. Centrumunkban 2013 októbere óta áll rendelkezésre ez a diagnosztikus eszköz. Jelen munkánkban a 2013. október és 2020. december között ILR-beültetésben részesült páciensek adatait dolgoztuk fel. Célkitűzésünk az ILR-syncopén átesett betegek diagnosztikájában betöltött szerepének bemutatása, valamint eredményeink nemzetközi adatokkal való összehasonlítása volt. A vizsgált időszakban összesen 133 betegnek ültettünk be ILR-t. A beavatkozásokat 3 implantőr végezte. A betegek átlagéletkora 63,9±13,1 év volt, az átlagos utánkövetési idő 22,7±16,9 hónap. 112 (84,2%) esetben syncope, 2 (1,5%) esetben palpitációs panaszok, 19 (14,3%) esetben miokardiális infarktust követő utánkövetés részeként végeztük el az implantációt. A syncopés betegek közül 64 (57,1%) esetben jutottunk eredményhez: 53 (43,7%) beteg esetén derült fény kardiális eredetre: 32 (28,6%) beteg esetén sinuscsomó-betegség, 13 (11,6%) beteg esetén vezetési zavar, 6 (5,4%) beteg esetén bradyaritmia igazolódott. Kamrai ritmuszavar 2 (1,5%) beteg panaszait magyarázta. Novum pitvarfibrilláció 10 betegnél (8,9%), elektrofiziológiai vizsgálatot igénylő PSVT 2 betegnél (1,5%) került rögzítésre. 11 (9,8%) betegnél időközben nem kardiális eredet igazolódott. 48 (42,8%) beteg esetén eddig még nem jutottunk diagnózishoz. Az eredmények alapján 43 betegnél végeztünk pacemaker, 2 betegnél ICD-implantációt. Adataink a nemzetközi eredményekkel összhangban álltak. Következtetés: A syncope miatt ILR-implantáción átesett betegeink több mint felénél tisztázni tudtuk az eszméletvesztés etiológiáját. Eredményeink is megerősítették, hogy az ILR effektív diagnosztikus eszköz a ritmuszavar eredetű syncope diagnosztikájában. Korábbi és gyakoribb alkalmazása előnyös lenne a gyors diagnózis érdekében.","PeriodicalId":237121,"journal":{"name":"Cardiologia Hungarica","volume":"49 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Cardiologia Hungarica","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.26430/chungarica.2023.53.3.234","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
Abstract
A syncope hirtelen jelentkező, átmeneti tudatvesztés, ami rövid időn belül, spontán, legtöbbször maradandó neurológiai tünetek nélkül rendeződik. Hátterében tranziens globális cerebrális hipoperfúzió áll. A syncope diagnosztikájában kulcsfontosságú kérdés az etiológia tisztázása, ennek ismeretében választhatjuk a betegünk számára legmegfelelőbb kezelési módot. A kardiológus eszköztárában ehhez számos noninvazív és invazív diagnosztikus módszer áll rendelkezésre. Ezek közül kiemelkedő szerep jut a beültethető loop recordernek (ILR). Az eszközzel akár éveken át, folyamatosan monitorozhatjuk páciensünket, a syncope kardiális eredetének igazolása vagy kizárása érdekében. Centrumunkban 2013 októbere óta áll rendelkezésre ez a diagnosztikus eszköz. Jelen munkánkban a 2013. október és 2020. december között ILR-beültetésben részesült páciensek adatait dolgoztuk fel. Célkitűzésünk az ILR-syncopén átesett betegek diagnosztikájában betöltött szerepének bemutatása, valamint eredményeink nemzetközi adatokkal való összehasonlítása volt. A vizsgált időszakban összesen 133 betegnek ültettünk be ILR-t. A beavatkozásokat 3 implantőr végezte. A betegek átlagéletkora 63,9±13,1 év volt, az átlagos utánkövetési idő 22,7±16,9 hónap. 112 (84,2%) esetben syncope, 2 (1,5%) esetben palpitációs panaszok, 19 (14,3%) esetben miokardiális infarktust követő utánkövetés részeként végeztük el az implantációt. A syncopés betegek közül 64 (57,1%) esetben jutottunk eredményhez: 53 (43,7%) beteg esetén derült fény kardiális eredetre: 32 (28,6%) beteg esetén sinuscsomó-betegség, 13 (11,6%) beteg esetén vezetési zavar, 6 (5,4%) beteg esetén bradyaritmia igazolódott. Kamrai ritmuszavar 2 (1,5%) beteg panaszait magyarázta. Novum pitvarfibrilláció 10 betegnél (8,9%), elektrofiziológiai vizsgálatot igénylő PSVT 2 betegnél (1,5%) került rögzítésre. 11 (9,8%) betegnél időközben nem kardiális eredet igazolódott. 48 (42,8%) beteg esetén eddig még nem jutottunk diagnózishoz. Az eredmények alapján 43 betegnél végeztünk pacemaker, 2 betegnél ICD-implantációt. Adataink a nemzetközi eredményekkel összhangban álltak. Következtetés: A syncope miatt ILR-implantáción átesett betegeink több mint felénél tisztázni tudtuk az eszméletvesztés etiológiáját. Eredményeink is megerősítették, hogy az ILR effektív diagnosztikus eszköz a ritmuszavar eredetű syncope diagnosztikájában. Korábbi és gyakoribb alkalmazása előnyös lenne a gyors diagnózis érdekében.