Kulturális túrák vaskori tájakon

Magyar Régészet Pub Date : 1900-01-01 DOI:10.36245/mr.2019.3.8

Adrienn Pálinkás, Zsolt László Márkus, Zsolt Weisz, Szabolcs Czifra

{"title":"Kulturális túrák vaskori tájakon","authors":"Adrienn Pálinkás, Zsolt László Márkus, Zsolt Weisz, Szabolcs Czifra","doi":"10.36245/mr.2019.3.8","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"Az örökségturizmus napjaink divatos jelensége (RichaRds, 2011), aminek fontosságát jól érzékelteti a téma folyamatosan bővülő szakirodalma (a legutóbbi évekből merítve lásd: du cRos&McKeRcheR, 2015; coMeRs&WilleMs, 2019). Bár sok szempontból a kulturális örökség és a turizmus természetes szövetségeseknek tekinthetők (Mihelić, 2019), a régészeti örökség nyújtotta lehetőségek turisztikai potenciáljának felés elismerése hosszabb folyamat eredménye volt (loWenthal, 1998; hoWaRd, 2003; erdősi&sonkoly, 2004; haRRison, 2013; sonkoly, 2016). Ebben fontos szerepe volt az olyan jelentős nemzetközi egyezményeknek, mint például a Világörökségi Egyezmény (1972), az UNESCO Egyezmény a Szellemi Kulturális Örökség Megőrzéséről (2003), az Európai Táj Egyezmény (2000) és az európai Keretegyezmény a kulturális örökség társadalmi értékéről (2005), amelyek révén a kulturális örökség fogalma egyre inkább kiterjedt az ember és környezetének kölcsönhatását őrző (történeti) tájra. A táj történeti és régészeti forrásként történő elismeréséhez hozzájárultak a régészet korábbi lelőhely-központú szemléletét átformáló tájrégészeti kutatások. A tájrégészeti kutatások az 1980-as évektől kezdődően hoztak sok fontos eredményt és új megközelítési lehetőségeket (aston, 1997; david&thoMas, 2016, különösen pp. 27–91) és az utóbbi két évtizedben a hazai régészeti kutatás is egyre szélesebb körben alkalmazza ezt a kutatási irányt (laszlovszky, 2008; zatykó 2011; 2015). (1. kép)","PeriodicalId":352721,"journal":{"name":"Magyar Régészet","volume":"55 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Magyar Régészet","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.36245/mr.2019.3.8","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}

引用次数: 0

Abstract

Az örökségturizmus napjaink divatos jelensége (RichaRds, 2011), aminek fontosságát jól érzékelteti a téma folyamatosan bővülő szakirodalma (a legutóbbi évekből merítve lásd: du cRos&McKeRcheR, 2015; coMeRs&WilleMs, 2019). Bár sok szempontból a kulturális örökség és a turizmus természetes szövetségeseknek tekinthetők (Mihelić, 2019), a régészeti örökség nyújtotta lehetőségek turisztikai potenciáljának felés elismerése hosszabb folyamat eredménye volt (loWenthal, 1998; hoWaRd, 2003; erdősi&sonkoly, 2004; haRRison, 2013; sonkoly, 2016). Ebben fontos szerepe volt az olyan jelentős nemzetközi egyezményeknek, mint például a Világörökségi Egyezmény (1972), az UNESCO Egyezmény a Szellemi Kulturális Örökség Megőrzéséről (2003), az Európai Táj Egyezmény (2000) és az európai Keretegyezmény a kulturális örökség társadalmi értékéről (2005), amelyek révén a kulturális örökség fogalma egyre inkább kiterjedt az ember és környezetének kölcsönhatását őrző (történeti) tájra. A táj történeti és régészeti forrásként történő elismeréséhez hozzájárultak a régészet korábbi lelőhely-központú szemléletét átformáló tájrégészeti kutatások. A tájrégészeti kutatások az 1980-as évektől kezdődően hoztak sok fontos eredményt és új megközelítési lehetőségeket (aston, 1997; david&thoMas, 2016, különösen pp. 27–91) és az utóbbi két évtizedben a hazai régészeti kutatás is egyre szélesebb körben alkalmazza ezt a kutatási irányt (laszlovszky, 2008; zatykó 2011; 2015). (1. kép)

查看原文本刊更多论文

遗产旅游是当今的一种时髦现象（RichaRds, 2011），其重要性体现在有关这一主题的文献日益增多（近年来的情况见 du cRos&McKeRcheR, 2015; coMeRs&WilleMs, 2019）。尽管在许多方面，文化遗产和旅游业可被视为天然盟友（Mihelić，2019 年），但考古遗产的旅游潜力得到半认可却是一个漫长过程的结果（LoWenthal，1998 年；HoWaRd，2003 年；ERDősi&sonkoly，2004 年；haRRRison，2013 年；sonkoly，2016 年）。重要的国际公约，如《世界遗产公约》（1972 年）、《联合国教科文组织保护非物质文化遗产公约》（2003 年）、《欧洲景观公约》（2000 年）和《欧洲社会文化遗产价值框架公约》（2005 年），在这一过程中发挥了重要作用，因为文化遗产的概念已日益扩展到包括保存人类与其环境之间互动的（历史）景观。景观考古研究改变了以往以遗址为中心的考古方法，使人们认识到景观是一种历史和考古资源。自 20 世纪 80 年代以来，景观考古研究取得了许多重要成果和新方法（A aston，1997 年；david&thoMas，2016 年，特别是第 27-91 页），在过去二十年中，国内考古研究也越来越多地应用了这一研究方向（laszlovszky，2008 年；zatykó，2011 年；2015 年）。

本文章由计算机程序翻译，如有差异，请以英文原文为准。

求助全文

约1分钟内获得全文求助全文

来源期刊

Magyar Régészet

自引率

0.00%

发文量