A pápai református gyülekezet XVIII. századi egyházi és iskolai szolgálattevőinek díjlevelei és újabb adalékok a kollégium tanítási rendszeréhez

Abstract

Pápai református adófizetők névsorait közöltük nemrég az Acta Papensia hasábjain a XVIII. századból. Ezek utcák szerint sorolják fel a gyülekezeti tagokat, és tüntetik fel, mennyi pénzbeli hozzájárulást adtak két lelkészük és rektoruk eltartására, illetve az adászteveli korszakban az ottani és a kéttornyúlaki prédikátor szolgálatának támogatására. Ahogyan arról a legelső adófizetési ív elején olvasható megállapodás tudósít, a rendszer bevezetésére azért volt szükség, mert a pápai gyülekezet fő szolgálattevőinek fizetése abban az időben sokszor késlekedett, vagy el is maradt. Ez az alaphelyzet több kérdést is felvet, aminek megválaszolására az a forrásközlés nem kínált lehetőséget. Mekkora volt a lelkészek és a rektor éves jövedelme? Voltak-e még más fizetett egyházi vagy iskolai szolgálattevők? Ezek a jövedelmek milyen forrásokból ismerhetők meg? Miből fedezték? Időben kézhez kapták-e? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keres válaszokat ez a forrásközléssel ellátott rövid tanulmány. A protestáns egyházi élet „kitermelt” egy klasszikus forrástípust, mely a boldog békeidőkben viszonylag hosszú távra rögzíti a gyülekezeti és iskolai szolgálattevők járandóságait, és biztosítja számukra a nyugodt megélhetést. Ez a conventio, vagy az egyházi nyelvben magyar megfelelője: a díjlevél. Viharos időkben, melyből igen sok kijutott a XVI–XVIII. századi protestáns felekezeteknek, ez az alaphelyzet erősen módosulhat: néha nincs is megállapodás, vagy nem tartják be, vagy teljesítik, de éppen csak hogy meg tudnak élni belőle az egyházi szolgák. Nem volt ez másképp a pápaiak esetében sem.