Kontinencián innen, műsphincteren túl

Abstract

Bevezetés: A súlyos férfi terheléses inkontinencia a radikális prostatectomia után kialakult leggyakoribb szövődmény, sebészi kezelésében „gold standard” a művi záróizom-beültetés. A készüléket dr. Brantley Scott fejlesztette ki és ültette be először 1972-ben, majd az évtizedek során számos fejlesztésen ment keresztül. A ma is használt formája 1982-ben került forgalomba AMS 800 néven, amely azóta több, mint 250 ezer esetben került beültetésre. Az irodalmi adatok alapján a leggyakoribb szövődmény magának az eszköznek a meghibásodása, uroinfekció, húgycsőlézió, illetve hibás méretválasztás. Ezekben az esetekben a műsphincter cseréje, illetve eltávolítása szükséges. A relatíve magas szövődményráta ellenére is a súlyos esetekben elsőként választandó műtéti terápiás megoldás, mivel a betegek 79%-ánál a kontinencia jelentős javulása érhető el. Betegek és módszerek: Munkacsoportunk által 2010 és 2022 között 21 betegnél került beültetésre AMS 800 műsphincter. Összefoglalónk célja az volt, hogy az általunk végzett beavatkozások szövődményeit összehasonlítsuk az irodalmi adatokkal. Eredmények: 21 beteg nyomon követését végeztük, 16 esetben radikális prostatectomia, míg 5 esetben transurethralis prosztatareszekció után történt AMS 800 beültetése. 6 beteg adjuváns irradiációban is részesült. Az esetek 9%-ában infekciós szövődményt észleltünk, emellett 9-9%-ban húgycsőatrófia, illetve húgycsőerózió került felismerésre. A készülék meghibásodását az esetek 19%-ában észleltük. Az adjuváns irradiáción átesett betegeknél a sebészei reintervenció szignifikánsan gyakrabban vált szükségessé. Következtetés: A jelentős és tartós kontinenciajavulás miatt a gyakori szövődmények ellenére a súlyos férfi terheléses inkontinencia kezelésében a műsphincter-implantáció a „gold standard” megoldás. A gyakori szövődményarány miatt ezen betegek rendszeres utánkövetése alapvető fontosságú.