A fegyelem igája és törvénye

Abstract

A magyar medievisztika olvasói és kutatói számára közismert, hogy államalapító uralkodónkról, Szent Istvánról három legenda maradt ránk. Ezeket a kutatástörténet hagyományosan az Árpád-kor magyar szentjeit bemutató latin nyelvű hagiografikus alkotások legfontosabb csoportjának tekinti; nem véletlen, hogy az ezekkel foglalkozó tudományos munkák száma is végeláthatatlan. Tanulmányomban néhány szöveghely kapcsán mutatom be azt, hogy azok a korábbi vélemények, amelyek szerint a Kisebbik legenda szerzője a 12. század fordulójának legképzettebb és legműveltebb írástudói közé tartozott, helytállók, műve pedig nem függetleníthető a lejegyzését megelőző és körülvevő 11–12. századi politikai-eszmetörténeti kontextustól, az invesztitúraharc szellemi légkörétől. A tanulmányban amellett érvelek, hogy a Legenda minor szerzője egyértelműen a római egyházfőség mellett köteleződik el, azaz pápapárti alkotásnak tekinthető.