A középkori norvég fatemplomok: épített örökség és az emlékezet helyei

Magyar Régészet Pub Date : 1900-01-01 DOI:10.36245/MR.2021.1.5

Katalin Szilágyi, Anette Sand-Eriksen

{"title":"A középkori norvég fatemplomok: épített örökség és az emlékezet helyei","authors":"Katalin Szilágyi, Anette Sand-Eriksen","doi":"10.36245/MR.2021.1.5","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"A cikk a középpontjában a norvégiai középkori fatemplomok, más néven dongatemplomok állnak. A donga szó (jelentése oszlop, rúd) az épületre jellemző oszlop- és gerendaszerkezetre utal, amely egyedi építészeti megoldást képvisel. A fából készült keresztény épületek magasan fejlett hagyományát testesítik meg ezek a templomok, amelyek a középkorban (1050–1500) a mai Norvégia területén voltak a legelterjedtebbek, számukat hozzávetőlegesen ezer körülire lehet becsülni. Valószínűleg más területeken is legalább ennyire elterjedtek voltak (pl. mai Németország és Oroszország területén), csak nem maradtak meg ilyen nagy számban a korai időszakból. Mindamellett, hogy a dongatemplomok száma drámaian lecsökkent, összesen 28 közülük ma is épségben látható. A cikk a dongatemplomok egyedi és pótolhatatlan faépítészetének ismeretét kívánja bővíteni. Bár a fatemplomokat hagyományosan Skandinávia egyik jellegzetességének tekintjük, ugyanakkor más kultúrák és országok építészeti hatásait is elegyítik és hordozzák. A fatemplomok örökségi és emlékezeti szerepe, valamint a különböző építészeti és vallási elemek keveredésének témaköre érdekes összehasonlítást, esettanulmányt jelent a Kárpát-medence nézőpontjából. Erdély és különösen a Máramaros vidéke híres fatemplomairól és a gazdag faragott és festett ikonosztázokról.","PeriodicalId":352721,"journal":{"name":"Magyar Régészet","volume":"70 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"1900-01-01","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Magyar Régészet","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.36245/MR.2021.1.5","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}

引用次数: 0

Abstract

A cikk a középpontjában a norvégiai középkori fatemplomok, más néven dongatemplomok állnak. A donga szó (jelentése oszlop, rúd) az épületre jellemző oszlop- és gerendaszerkezetre utal, amely egyedi építészeti megoldást képvisel. A fából készült keresztény épületek magasan fejlett hagyományát testesítik meg ezek a templomok, amelyek a középkorban (1050–1500) a mai Norvégia területén voltak a legelterjedtebbek, számukat hozzávetőlegesen ezer körülire lehet becsülni. Valószínűleg más területeken is legalább ennyire elterjedtek voltak (pl. mai Németország és Oroszország területén), csak nem maradtak meg ilyen nagy számban a korai időszakból. Mindamellett, hogy a dongatemplomok száma drámaian lecsökkent, összesen 28 közülük ma is épségben látható. A cikk a dongatemplomok egyedi és pótolhatatlan faépítészetének ismeretét kívánja bővíteni. Bár a fatemplomokat hagyományosan Skandinávia egyik jellegzetességének tekintjük, ugyanakkor más kultúrák és országok építészeti hatásait is elegyítik és hordozzák. A fatemplomok örökségi és emlékezeti szerepe, valamint a különböző építészeti és vallási elemek keveredésének témaköre érdekes összehasonlítást, esettanulmányt jelent a Kárpát-medence nézőpontjából. Erdély és különösen a Máramaros vidéke híres fatemplomairól és a gazdag faragott és festett ikonosztázokról.

查看原文本刊更多论文

求助全文

约1分钟内获得全文求助全文

来源期刊

Magyar Régészet

自引率

0.00%

发文量