Épített tér – alkalmazkodás és tér-tárgy összefüggés óvodai környezetben

Abstract

A gyermekek belső késztetése a játék, illetve az aktív cselekvéshez kötött felfedezés, alakítás, kreatív megnyilvánulások, amelyek a tanuláshoz vezetnek. Életük a jelenben történik, figyelmük a pillanat eseményeire fókuszál. Folyamatosan alkalmazkodnak a körülöttük lévő világhoz, vagyis ösztönösen „belenőnek” a térbe. A tanulás esztétikailag megnyugtató és érzelmi kényelmet nyújtó, rugalmasan változó környezetben ideális, ahol a téri világ segíteni tudja a gyermek fizikai, mentális és érzelmi fejlődését. A dolgozat példák bemutatásával áttekinti, hogy milyen építészeti és belsőépítészeti eszközökkel lehet segíteni a tér megismerését óvodai környezetben; foglalkozik a testséma és a személyes fizikai tér kialakítását, illetve a tájékozódást fejlesztő téri-tárgyi összefüggésekkel; valamint vizsgálja a mozgást ösztönző téri struktúrákat és az érzékszervek fejlesztésére fókuszáló játékokat, tárgyakat, berendezéseket, bútorokat.