Út a nyelvi kompetencia teljessége felé 6–10 évesek anyanyelvi nevelésében: a szintagmák központi szerepe Zsolnai József NYIK-programjában

Abstract

Zsolnai József Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelési programja 1984-től szerepel alternatív tantervként. Vizsgáljuk a program korszakon belüli tudományelméleti korszerűségét, a magyar oktatási praxisban betöltött modern voltát az 1980-as 90-es évekből származó ún. NYIK-es 1-4. osztályos tanórák videófelvételeinek szövegkorpusz elemzésével. Kiemeltjük, hogy a programban középpontba kerültek a szintagmák egyrészt a tanórai tanító – tanuló kommunikációban, másrészt az anyanyelvismeret tananyag-blokkon belül a szintaxis tanítási folyamatában. Ez a tény még napjainkban, közel 40 év távlatában is formabontó és meghökkentő az alsó tagozat anyanyelvi nevelésében. Ugyanakkor a nyelvtudomány korabeli (főként nativista) tézisei – a nyelvi kompetencia erősítése szempontjából – igazolják a szintagmatikus kapcsolatok korai tudatosításának fontosságát.