Egy évtized mezolit kutatásai: Korai holocén települések a Dunántúlon

Abstract

Az utóbbi évtizedek biztató kutatási tendenciái ellenére feltűnő jelenség, hogy mezolitikus települések nyomai mindeddig csak nagyon ritkán kerültek elő a Kárpát-medencében. Ez alól a Dunántúl területe sem kivétel. A 2003. év során három intézmény együttműködésével kutatási program indult a korszak lelőhelyeinek vizsgálatára, amely a régebben múzeumokba került és mezolitikusnak tartott leletanyagok újraértékelése mellett új lelőhelyek felfedezését is céljául tűzte ki. A terepi kutatásoknak köszönhetően kora holocén korú lelőhelyek váltak ismertté a délkelet-dunántúli térségben, a Kapos és a Koppány folyók völgyében, elsősorban Kaposhomok és Regöly határában. A lelőhelyek rendszerint a jelenlegi ártéri területekből legfeljebb néhány méterrel kiemelkedő, szigetszerű térszíneken fordulnak elő. A felszíni leletek, főként pattintott kőeszközök korhatározása elsősorban a geometrikus mikrolit típusok alapján történt, amelyek között aszimmetrikus háromszögek, szegmensek, valamint trapézok is szerepelnek. A mezolitikus leletek rétegtani helyzetben is előkerültek Regöly 2 lelőhelyen, ahol egy lakóépítmény nyomai is napvilágot láttak.