Kamrai tachycardiák epikardiális ablációja: esetbemutatás és irodalmi áttekintés

Abstract

Kamrai tachycardiák (KT) gyakran fordulnak elő a cardiomyopathiák különböző formáiban. Emiatt, primer vagy szekunder prevenciós indikációban ICD-beültetés szükséges, azonban amennyiben antiaritmiás szer mellett is halmozott ICD-működéseket tapasztalunk, a kamrai tachycardia katéterablációja jön szóba. Egyes esetekben primer beavatkozásként, vagy az endokardiális abláció sikertelensége esetén annak kiegészítéseként epikardiális abláció válhat szükségessé. 48 éves dilatatív cardiomyopathiás betegünknél primer prevenciós indikációban VVI ICD-beültetés történt. KT okozta halmozott sokkleadás miatt amiodaronkezelés csak átmeneti sikert hozott, elektromos vihar miatt endokardiálisan végeztünk ablációt, amely kapcsán a bal kamra posterior falán történt ablációkat követőn klinikai KT-t nem tudtunk indítani. 2 hónappal a beavatkozást követően ismét elektromos vihar miatt került hospitalizációra, amiodaron- és mexiletinterápia hatástalansága miatt kombinált endo-epikardiális térképezést követően epikardiálisan is kiterjedt hegesedést találtunk. Ezen a területen végzett ablációkat követően klinikai ritmuszavart indukálni nem tudtunk. Utánkövetése során per os amiodaronkezelés mellett a kamrai tachycardiák száma jelentősen lecsökkent, a csak ritkán jelentkező tartós ritmuszavarokat ATP szünteti. Az epikardiális aritmiaszubsztrát egyes cardiomyopathiákban – így a NICM-ben is – friss tanulmányok alapján gyakori, így primeren vagy az endokardiális abláció kiegészítéseként szükség lehet epikardiális ablációra is. Multricentrikus tanulmányok alapján az epikardiális abláció sikeraránya gyakorlott centrumokban magas, a szövődmények aránya pedig nem magasabb az endokardiális megközelítéshez képest.