Színészi vendégjáték mint újraértelmezés

Abstract

A Nóra Henrik Ibsen egyik legismertebb drámája, amelyet Magyarországon elsőként a budapesti Nemzeti Színház társulata mutatott be 1889. október 4-én, egyik legnépszerűbb színésznőjével, P. Márkus Emíliával a főszerepben. Az előadás fogadtatása vegyes volt: míg a kritikusok és nézők egy része örült annak, hogy végre világhírű, modern, aktuális társadalmi kérdéseket boncolgató művek kerülnek színpadra, addig a másik oldal erkölcstelennek és a társadalomra negatív hatást gyakorló drámaként értelmezte.1892–93-ban Eleonora Duse vendégelőadásokat tartott Budapesten, és többek között Nóraként is megmutatta előadói tehetségét a fővárosi közönségnek. Előadásai alkalmat nyújtottak arra, hogy azok a nőemancipációs viták, amelyek már az ősbemutatókor létrejöttek, napirendre kerüljenek, felerősödjenek, és új jelentésárnyalatokkal gazdagodjanak: mit tehet egy feleség, egy anya, ha rájön, hogy nemcsak férjét, de önmagát sem ismeri?