Héber betűkkel magyarul

Abstract

Tanulmányomban Daniel Klesch két eddig kiadatlan levelét közlöm, amelyeket 1677 nyarán küldött a császári udvari könyvtár vezetőjének, I. Lipót császár bizalmasának, a történész-tudós Peter Lambecknek. A forrásközlésekhez tartozó tanulmányban a levelek nyelvfilozófiai és poetológiai elágazásait vizsgálom meg részletesebben. Az iglói lelkész már németországi száműzetéséből küldte leveleit nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy beférkőzzön Lipót császár kegyeibe és elnyerje a Comes Palatii Caesarei palotagrófi címet. A tárgyalt levelek nem ismeretlenek a magyar irodalomtörténet-írás számára, de több velük kapcsolatos, eddig megválaszolatlan kérdést is sikerült tisztáznom, és ami a legfontosabb: a levelekkel küldött nyomtatványokat is sikerült beazonosítanom. A lelkész Lambecknek több költői kísérletéről is beszámol: arról, hogy héber betűkkel magyar szöveget ír le és egyes antik versformákat VIII. Orbán pápa nyomán ültet át németre. Ezekről a próbálkozásokról eddig csak tudomásunk volt, de a források maguk mostanáig nem voltak a kezünkben. A tanulmányban részletesen elemzem Klesch immár előkerült latin és német alkaioszi és pindaroszi ódáit, és szembesítem azokat a kortárs német poétikai gyakorlattal. Ebbe a dimenzióban helyezve Klesch kijelentéseit és szövegeit, egyértelműen megállapítható, hogy szerzőnk új utakon járt, mivel nem a már létező német nyelvű gyakorlathoz csatlakozott, hanem VIII. Orbán pápa latin metrumait, és azokon keresztül az antik hagyományt igyekezett német nyelven megszólaltatni. Klesch egyik nyomtatványában egy héber betűkkel lejegyzett magyar verset is küldött Lambecknek. Ez egy olyan művelődéstörténeti kuriózum, amire nem találunk példát a 17. századi magyar irodalomban, ennek megfelelően ezzel a szöveggel és nyelvelméleti hátterével is részletesebb foglalkozom.