Trianon és a holokauszt emlékezetpolitikai jellegzetességeinek elemzése természetesnyelv-feldolgozás használatával

2020-ban volt a trianoni békeszerződés 100. és a második világháborús haláltáborok felszabadításának a 75. évfordulója. Ez a két történelmi esemény központi szerepet foglal el a nemzeti emlékezetben, ezáltal a mai napig identitásformáló erővel bír és a legmegosztóbb témák közé tartozik, elválasztva egymástól az ideológiai és politikai oldalakat. Kutatásunkban egy több tízezer cikkből álló, magyar nyelvű, online sajtóból gyűjtött, politikai oldalak mentén bontott szövegkorpuszt vizsgáltunk a kvantitatív természetesnyelv-feldolgozási eszközök körébe tartozó topikmodellezés, illetve kvalitatív szövegelemzés segítségével. Az elkülönített topikokban a heroizálás, áldozatiság, bűnösség és hatálytalanítás fogalmainak előfordulását és jellegzetességeit elemeztük, bemutatva, hogy az egyes politikai oldalak milyen narratívában tárgyalják a két témát. Az elemzésünk kvalitatív részét összevetettük a magyar emlékezetpolitikát tárgyaló cikkek fő értelmezési keretével, bemutatva a hagyományosan is megjelenő passzív áldozati szerep aktuális jelenlétét, az áldozatok és hősök szerepének összemosását, a Trianon és a holokauszt kapcsán megjelenő, tabusítottnak számító narratívákat, valamint a felelősségvállalás hiányát. A „hősök” szerepében leggyakrabban a világháborús katonák, valamint a külhoni magyarok jelennek meg. Az áldozati narratíva szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódik a hősökről kialakult képpel: a külhoni magyarok egyszerre jelennek meg mindkét szerepben, a passzív áldozati szerep pedig a magyar nép egészére jellemző. A hatálytalanítás hiányát aktuálpolitikai példán szemléltetjük. A bűnösséggel kapcsolatban a szélsőjobboldal kivételével nem találunk egységes narratívát. Összességében Trianon egy passzív áldozati szereppel kapcsolódott össze az elemzett cikkekben, míg a holokauszt kapcsán az egyes politikai oldalak narratívája még formálódik.