Zsugorodó városok és társadalmi egyenlőtlenségek Magyarországon

Magyarország népessége 1980 óta csökken, 2001 és 2011 között pedig a magyar városok 75%-ában regisztráltak demográfiai zsugorodást. Közép-Kelet-Európában hasonló folyamatokat figyelhetünk meg. Annak ellenére, hogy az 1970-es évektől egyes egyesült államokbeli, majd 1989 után a kelet-német régiók és városok esetében a „hanyatló” és „zsugorodó” városok társadalomtudományos vizsgálatával több szerző foglalkozott, Magyarországon ezek a fogalmak nem váltak a társadalomtudományos elemzés integráns részévé. Jelen tematikus lapszám bevezetőjeként azt a kérdést járjuk körül, hogy a „városi zsugorodás” hogyan befolyásolja az érintett helyi társadalmak esetében a térbeli-társadalmi egyenlőtlenségeket. A cikk a városi zsugorodást mint empirikus folyamatot tárgyalja, amelyhez a periferializálódással kapcsolatos kritikai irodalmat választja elméleti keretéül. A cikk első felében röviden bemutatjuk a zsugorodással kapcsolatos nemzetközi irodalom egyes főbb állításait, majd áttekintjük a főbb zsugorodási tendenciákat Közép-Kelet-Európában és Magyarországon. Ezután bemutatjuk a lapszám alapjául szolgáló négyéves kutatásunkat, végül pedig röviden összefoglaljuk a lapszám további tanulmányait, amelyek mind a magyarországi kis- és középvárosi zsugorodás egy-egy ambivalens jellemzőjét – a városokon belül a különböző társadalmi csoportok eltérő percepcióit, az átmeneti terekbe történő mobilitás mikroszociológiáját, a zsugorodó városok oktatási piacait, a tanodaprogramok középosztályosítási törekvéseit, illetve a helyi önkormányzatok és a központi kormányzat változó viszonyát – tárgyalják.