Alan R.H. Baker, Fraternity among the French peasantry. Sociability and voluntary associations in the Loire valley, 1815-1914

Baker könyve az 1960–70-es évektõl kibontakozó és intézményesülõ „új történeti földrajzi iskola” gondozásában megjelenõ sorozatban (Cambridge Studies in Historical Geography) látott napvilágot, s szerzõje a brit történeti földrajz egyik fõ teoretikusa. Az „új”, illetve a „brit” jelzõk hangsúlyozása nem egyszerûen a könyv keletkezési körülményeinek bibliográfiai jellegû meghatározása szempontjából fontos. Arra a hiányosságra is hivatott felhívni a figyelmet, ami a magyar társadalomtörténet-íráson belül általában jellemzõ a történeti földrajz recepciójára, nevezetesen, hogy a kiemelt jelzõk nálunk nem sokban segítenek a kötet értelmezési mezejének kialakításában. Az elmúlt években ugyan mind a francia-, mind a brit történeti földrajzi iskola alapvetõ írásaiból jelent meg magyar nyelvû válogatás, az ezekben kirajzolódó kutatási irányok, illetve módszertani és elméleti megfontolások azonban mindezidáig csak töredékesen épültek be a hazai (társadalom)történet-írási gyakorlatba. Ám nem is e helyzet értékelése vagy megváltoztatása a célom, csupán szükségesnek érzem, hogy mielõtt a kötet tartalmának ismertetésére térnék, néhány szóval jellemezzem azt a kontextust, amelyben született. Az az angolszász hagyomány, amelyhez a szerzõ is tartozik, az egyes területek idõben történõ földrajzi vizsgálata mellett, kezdettõl fogva hangsúlyt helyezett az ember és a környezet viszonyára is. Ezen irányultság specifikuma akkor válik igazán érthetõvé, ha mellé állítjuk a francia történeti geográfiát (melyet hagyományosan, különösen a történeti földrajzi gondolkodás kezdeti idõszakát tekintve – Vidal de la Blache, majd az Annales-iskola tagjainak munkái révén – dominánsnak szokás tekinteni), amely az államterületet, majd a vidéket (régiót) téve a vizsgálódás alapegységévé, annak bemutatására törekedett, hogy hogyan õrzõdött meg vagy alakult át a tér a történelem során. Ahogyan a francia történeti geográfia elméleti álláspontját összegzõ Roger Dion, a Collège de France földrajz tanszékének tanára fogalmazott, a történeti földrajz lényegében retrospektív gazdaságföldrajz, „tudniillik csak oly módon és akkor érdekli a régi emberek tevékenysége, ahogyan és amilyen mértékig azok országunk jelenlegi humángeográfiájában materiálisan érzékelhetõk” (idézi Baker 23). Baker ezzel szemben a diszciplína és saját maga célkitûzésévé azt teszi, „hogy hangsúlyozott figyelmet fordítsunk a társadalmi és gazdasági témákra, az attitûdökre és a cselekedetekre, az eszmékre és a tényekre, a táj változásait elõidézõ emberre és az ember által megváltoztatott tájra. Ez többek között annak felismeréKORALL 19–20. 235