Intertextuális utalások II-III. századi phrygiai sírfeliratokon

A Közép-Anatóliában fekvő Phrygia nagy történelmi múlttal, sajátos nyelvvel és kultúrával rendelkező térség volt a Római Birodalomban, ahol az írásbeliséget és az irodalmi műveltséget igen sokra becsülték. A Kr. u. II–IV. század közötti időszakból több száz görög nyelvű epigráfiai emlék maradt ránk, amely mindezt tanúsítja. A síremlékeken feltűnően nagy számban ábrázoltak írótáblákat, tolltartókat és papirusztekercseket, és sehol másutt nem került elő ennyi verses sírfelirat, melyeknek szinte mindegyike zsúfolásig tele van homérosi reminiszcenciákkal és klasszikus mitológiai utalásokkal. Mindez ráadásul nemcsak a városok, hanem a rurális területek lakói – többnyire egyszerű földművesek és állattenyésztők – körében is egyformán jellemző. Az epikus nyelven fogalmazott verses epitáfiumok a görög–római vallás hívei és a keresztények között is népszerűek voltak. Az utóbbiak természetesen bibliai idézetekkel és allúziókkal is bővítették irodalmi repertoárjukat, ráadásul már nagyjából másfél száz évvel a konstantini vallásbéke előtti időszakban.Phrygia in Central Anatolia was an area with a rich historical heritage, its own language, and particular culture within the Roman Empire, where literacy and literary education was highly valued. All this is witnessed by hundreds of Greek epitaphs that have come down to us from the period between the second and fourth centuries A.D. A strikingly large number of these funerary monuments depict writing tablets, styluses, pen cases and papyrus scrolls; and nowhere else have so many metrical epitaphs been preserved in the territory of the whole Empire, filled with Homeric reminiscences and classical mythological references. Besides, this is equally typical of the inhabitants of urban and rural areas – simple farmers and stockbreeders – as well. Poetic epitaphs in an epic language were popular among both the devotees of the Greco-Roman religion and Christians. And naturally, the latter expanded their literary repertoire with Biblical quotations and allusions as early as 150 years prior to the religious peace of Constantine’s reign.