„Aki keres, az talál?” – A szándékértelmezés szerepe a 36 hónapos gyerekek modellalapú keresési teljesítményében

A vizuális szimbólumok jelentős szerepet játszanak mindennapi életünkben, mivel az indirekt tanulás fontos támogatói. Ahhoz, hogy gazdagodhassunk a szimbólum hordozta információból, értenünk kell szimbólum és referense szimbolikus kapcsolatát, ami hároméves kor előtt nem magától értetődő. Jelen kutatás célja a vizuális szimbólummegértés közvetítő mechanizmusának azonosítása, és ezen keresztül a kisgyermekek vizuális szimbólummegértésének facilitálása volt a gyerekek számára kevéssé ismerős háromdimenziós vizuális szimbólumok esetében.Kutatásunkban harminckét hároméves vett részt véletlenszerűen kísérleti és kontroll feltételbe sorolva. A szorosan illesztett személyek közti elrendezést alkalmazó kísérlet lehetővé tette, hogy a két feltételben alkalmazott procedúra különbségét a szimbólumértés feltételezett közvetítő mechanizmusára korlátozzuk. Ez a különbség a manipulációs fázis során alkalmazott szimbólumok eredetében volt. Míg a kísérleti feltételben használt vizuális szimbólumokat a felnőtt szándékosan hozta létre (társas eredet), a kontroll feltételben véletlenül talált rá az előre elkészített tárgyakra (társas eredet hiánya). Ezt követően minden résztvevő ugyanabban a manipulációs fázistól független modellalapú keresési helyzetben vett részt, ahol az alkalmazott szimbólumok eredetéről már nem állt rendelkezésre információ.A két feltétel résztvevőinek szimbólumalapú keresési teljesítményét Mann–Whitney-próbával összehasonlítva szignifikáns, nagy hatáserősségű különbség igazolódott a kísérleti feltétel javára, U = 77, p = 0,04, η2 = 0,14. Vagyis, ha hozzáférhetővé tesszük a szimbólum-létrehozás társas eredetét, jobb teljesítményt eredményez a modellalapú keresési feladat során.A szimbólummegértés és -használat hatékonyan facilitálható, ha a háromévesek rövid tapasztalatot szerezhetnek a szimbólum-létrehozás társas eredetéről. E tapasztalat hatására sikeresebben használják fel a szimbólum hordozta információt egy problémamegoldási helyzetben. Vagyis képesek tapasztalatukat általánosítani olyan szimbólumokra, melyek társas eredete nem hozzáférhető.