Interszekcionalitás és szociálpszichológia: Roma LMBTQ+ emberek identitáskrízisei és megküzdési stratégiái Magyországon

Számos hazai és nemzetközi összehasonlító kutatásból tudhatjuk, hogy Magyarországon a romák is és az LMBTQ+ emberek is nagyfokú előítéletnek és diszkriminációnak vannak kitéve. Azzal azonban, hogy mi történik akkor, ha valaki roma LMBTQ+ személy, már jóval kevesebben foglalkoznak magyar kutatásokban. Az ilyen típusú „halmozottan hátrányos helyzet” jelentőségére először az 1970-es és 80-as évek feminista kritikája világított rá (Crenshaw, 1989; 2001; Hooks & Lutz 1993), szakított a fősodor feminizmusának nőket homogenizáló felfogásával és mutatott rá a nők között meglévő egyenlőtlenségekre (Sebestyén, 2016; Kóczé, 2009). Az esettanulmányban arra vállalkozom, hogy integráljam az interszekcionalitás elméletét a szociálpszichológia néhány alapvető fogalmával, a társadalmi identitás (Tajfel, 1981), előítélet (Allport, 1999), társadalmi reprezentáció (Moscovici, 1961), fenyegetett identitás, és a megküzdési stratégiák (Breakwell, 1986) fogalmaival. A tanulmányban hat, magát roma LMBTQ+ személynek valló résztvevővel történt interjúkat elemzem. Azt tárom fel, , hogy a résztvevők hogyan élik meg a „többszörös” kisebbségi helyzetet, s milyen megkűzdési stratégiákat tudnak alkalmazni.