A kárpátaljai magyar nyelvhasználat sajátosságai az 1980–90-es évek fordulóján a Vörös Zászló járási lap anyagai alapján

Az 1980–90-as évek fordulója az egész szovjet világ s így a kárpátaljai magyar közösség szempontjából is számos változást hozott, melyek nyilván hatást gyakoroltak az eseményekről aktuálisan informáló sajtó nyelvére is, hiszen „a politikai vagy gazdasági szaknyelv elemei éppen úgy előfordulnak a napi sajtóban, mint a sportnyelv vagy az argó fordulatai”. (Gaál 2016, 268. p.) A szakemberek többsége egyetért abban, hogy a sajtónyelv a nyelvhasználat olyan tükre, amelyben „a nyelvi változások szinte azon nyomban tetten érhetők és figyelemmel kísérhetők”. (Kemény 2007, 55. p.) Bár már az 1970-es években megindultak a kárpátaljai magyar nyelvhasználat vizsgálatára irányuló kutatások, de azok csak a 2000-es évek elején teljesedtek ki (erről lásd Csernicskó 1998, 19–20. p.). Így az 1980-as évek vége és az 1990-es évek fordulójának kárpátaljai magyar nyelvhasználatáról és a korszakban megjelent nyomtatott sajtótermékek írott szövegeiben jelentkező nyelvi sajátosságokról is meglehetősen kevés információval rendelkezünk. Így kétségtelen tény, hogy a helyi sajtótermékek anyagainak az áttekintése fontos információkkal szolgálhat a kárpátaljai magyar nyelvhasználat 1980-as és 1990-es évek fordulóján történő alakulása és sajátosságai kapcsán. Jelen munka keretei között Beregszászi Járási Tanács lapja, a Vörös Zászló 1989–1990. évi lapszámai1 áttekintésével, az időszak jelentősebb eseményeivel, megoldásra váró problémáival, valamint az ezekhez kapcsolódó nyelvészeti információk, elsősorban a kétnyelvűségi hatások nyomán megjelenő államnyelvi kölcsönszavak bemutatására teszünk kísérletet. A munka során nem kívánunk a szovjetrendszer azon produktumaival ismételten foglalkozni, melyek a korábbi évtizedekben, elsősorban az 1950–60-as években jelentek meg, s melyekről a korábbi kutatásunk során már számot adtunk.