Stabil munkaerőpiaci helyzethez vezető utak hátrányos helyzetből kiemelkedő pécsiek narratíváin keresztül

Számos kutatás bizonyítja, hogy a kiszolgáltatott társadalmi csoportok korlátozott választási lehetőségekkel szembesülnek, amikor oktatási vagy munkaerőpiaci lehetőségekről döntenek. Döntéseiket számos tényező – mint az etnikai háttér, családi körülmények, korábbi iskolák – erősen meghatározza, és korlátozza őket abban, hogy a lehetőségek szélesebb körét azonosítsák. A tanulmány egy 2021–2022-ben végzett kvalitatív kutatás 40 alanyából arra a kilencre koncentrál, akik stabil munkaerőpiaci pozícióra tettek szert. A képességszemlélet (capability approach) elméleti megközelítésének gyakorlati alkalmazásával feltárulnak az észlelt és a valós lehetőségtér közötti eltérések, a sikeresnek tekintett interjúalanyok narratívái alapján pedig definiálhatók azok a „perspektívaváltások” és azokhoz kapcsolódóan a speciális pécsi intézményi környezetben megjelenő tényezők, amelyek segítségével ezek az eltérések csökkennek, és amelyek következményeként a relatív munkaerőpiaci sikerekhez vezető utak váltak elérhetővé. A kilenc interjúalanyt három csoportba sorolva válik könnyebben érthetővé a perspektívaváltásban a család szerepe, és ezáltal az interjúalanyok döntései mögötti érdemi különbségek. Ugyanakkor mind a kilenc interjúalany esetében megfigyelhető két, a többi interjúalanytól megkülönböztető közös faktor: a válságok idején is folyamatosan dolgozó szülők, akik direkt vagy indirekt mintát biztosítottak; valamint a pécsi intézményrendszer kríziseken átvezető szerepe, különösen a Gandhi Gimnázium és egyes civil szervezetek esetében. Utóbbiak kiemelik Pécsnek mint a magyarországi viszonylatban a humán szolgáltatásokkal kiemelkedően ellátott nagyvárosnak a szerepét.