Kézi vezérelt nemzetköziesítés. A Magyar Népköztársaság nemzetközi törekvéseinek hatása a magyar felsőoktatásra az Eötvös Loránd Tudományegyetem példáján

A Magyar Népköztársaság számára az 1960-as évek világpolitikai eseményei jelentős nemzetközi aktivitást tettek lehetővé. A rendszer kereteinek tiszteletben tartásával a vasfüggöny mindkét oldalán évtizedes aktív szerepvállalás indulhatott meg. Az ország erőforrásait figyelembe véve a külkapcsolati törekvések egyik legfontosabb elemévé a kulturális és oktatási kapcsolatok folyamatos bővítése vált, így a hazai felsőoktatás, mely ugyanebben az időszakban extenzív növekedésen ment keresztül,1 kiemelt szerephez juthatott. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) az egyik legnagyobb hazai intézményként változatos képzési tervével közel kilencven országból fogadott hallgatókat. A kormányzat által szorgalmazott nemzetköziesítés komoly lehetőséget biztosított az intézménynek tágabb nemzetközi tudományos életben is pozíciók kiépítésére, együttműködések létrehozására, a képzés színesítésére, a minőség folyamatos javítására. Különösen értékesekké váltak a tőkés és a fejlődő országokkal kiépített kapcsolatok. Ezzel egyidejűleg számos olyan problémával is szembesült a beérkező hallgatók oktatása és támogatása, illetve a rendszer merevsége, a finanszírozás elégtelensége kapcsán, melyekre az államszocializmus évtizedeinek végéig sem volt képes kielégítő megoldást találni. A tanulmány levéltári és korabeli sajtóforrások segítségével törekszik ezeket a folyamatokat bemutatni, intézményi szempontból vizsgálva a lehetőségeket, korlátokat és kihívásokat, ezzel bemutatva a politikai törekvések gyakorlati megvalósulását.