A tökéletes piacok zárt rendszerétől a hálózatelmélet nyitott modelljéig

Meglehetősen kockázatos feladatra vállalkoztam, midőn a gazdaság alapvető intézményrendszerének tekintett tökéletes piachálózat több évszázados funkcionálásának kérdését állítottam elemzésem fókuszába. A közgazdaságtan megteremtői módszertanilag zárt modellnek tételezték a gazdaságot, amelyben a folyamatok szabadon, állami befolyástól mentesen mehetnek végbe. Mire azonban a közgazdaságtan kiteljesíthette volna magyarázó funkcióját, meghatározó változások következtek be – amelyek állandóan halmozódtak - a gazdasági feltételekben. A tudomány legjelesebb képviselői a saját kutatási területükön észlelt ellentmondásokra igyekeztek megoldásokat találni, ennek során azonban akaratlanul is átlépték a modell egészének határvonalait. A gyakran közgazdasági Nobel-díjakkal elismert tudományos produktumokat azonban már nem lehet visszaparancsolni az Általános Egyensúlyelmélet Pandora szelencéjébe, azok attól függetlenül töltik be tudományos funkcióikat. A kiéleződő feszültségeket újabb és újabb matematikai feltételek, korlátok megfogalmazásával igyekeztek eliminálni, hogy azok ne vezessenek a modell robbanásához, széteséséhez. E kísérletek eredményeként a modell konzisztenciája ugyan fennmaradt, de maga a modell minden ilyen lépéssel távolodott a valóságtól. Az elemzett téma jellegéből következően tanulmányom csak az igazán eredeti válaszokat megfogalmazó tudósok gondolataiból próbálkozhat reményem szerint konzisztens „intarzia” összerakásával, ennek következtében az idézetek időrendileg nem éppen a legfrissebbek, noha szellemiségükben ma is a tudomány legüdébb hajtásainak tekinthetők.