Roska Márton a kolozsvári egyetem Ősrégészeti Tanszéke élén (1940–1945) : Tanártársak, tanítványok

Roska Márton régész (1880–1961) életútja a 20. századi Magyarország tragikus sorsával forrt egybe. A kolozsvári régészeti iskola alapítója, Pósta Béla tanítványaként lett a kolozsvári egyetem magántanára, a trianoni diktátum, majd a II. világháború után kétszer is megérte a román impériumváltást, kétszer volt kénytelen elhagyni szülőföldjét, mivel a román hatóságok börtönbüntetéssel fenyegető eljárást folytattak ellene, a kommunizmus alatt pedig Magyarországon bebörtönözték. Az örmény származású tudós önként osztozott a korszak legkiválóbb magyar embereinek sorsában, az általa képviselt és igaznak vélt ügyekért a legvégsőkig kiállt, ami a tudományos munkájára is vonatkozik. Az alábbiakban Roska Márton életútjából a „visszatért Észak-Erdély” alatti, kolozsvári iskolateremtő tevékenységét foglalom össze, bemutatva azokat a tanártársakat és tanítványokat is, akik kulcsszerepet töltöttek be a Roska-iskola megalapozásában. Nem rajtuk múlt, hanem a körülményeken, hogy a kolozsvári régészeti iskola Roska-korszaka nem tölthette be hivatását, erőfeszítésük viszont példaként szolgálhat a kései utódoknak.