{"title":"beneficium novorum a 19-20. századi magyar perjogi reformtörekvések tükrében","authors":"Kristóf Szívós","doi":"10.26521/profuturo/2022/2/12394","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"A tanulmány a beneficium novorum jogintézményének történeti fejlődését vizsgálja a 19-20. században. E jogintézmény a peres felek azon jogát jelenti, hogy a másodfokú eljárásban olyan előadást is megtehetnek, amelyet az elsőfokú eljárásban még nem tettek meg. Az 1911. évi I. törvénycikk (az első magyar polgári perrendtartás) erre a római jogi appellatiót alapul véve még korlátlanul lehetőséget adott, az 1930. évi XXXIV. törvénycikk azonban időben korlátozta az előterjesztési lehetőséget az eshetőségi elv érvényre juttatásával. A tanulmány gyakorlati megközelítést alkalmaz, levéltári forrásokon és a felsőbírósági joggyakorlaton keresztül vizsgálja a kérdést. Igazolja, hogy az eshetőségi elv fellebbezési eljárásban való alkalmazása sikeres jogalkotói lépés volt, amely azok rövidülését vonta maga után.","PeriodicalId":315633,"journal":{"name":"Pro Futuro","volume":"5 1","pages":"0"},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2022-12-22","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"0","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Pro Futuro","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.26521/profuturo/2022/2/12394","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 0
摘要
本文探讨了新受益人法律制度在 19-20 世纪的历史发展。这是诉讼当事人在二审中提出其在一审中未提出的意见的权利。1911 年第 I 号法案（匈牙利第一部《民事诉讼法》）第 I 条根据罗马上诉法规定了提出此类意见的无限可能性，而 1930 年第 XXXIV 号法案第 XXXIV 条则通过执行可受理性原则限制了及时提出意见的可能性。本文从实际出发，通过档案资料和最高法院的判例法研究了这一问题。它表明，在上诉程序中适用可受理性原则是一个成功的立法步骤，它导致了上诉程序的缩短。
beneficium novorum a 19-20. századi magyar perjogi reformtörekvések tükrében
A tanulmány a beneficium novorum jogintézményének történeti fejlődését vizsgálja a 19-20. században. E jogintézmény a peres felek azon jogát jelenti, hogy a másodfokú eljárásban olyan előadást is megtehetnek, amelyet az elsőfokú eljárásban még nem tettek meg. Az 1911. évi I. törvénycikk (az első magyar polgári perrendtartás) erre a római jogi appellatiót alapul véve még korlátlanul lehetőséget adott, az 1930. évi XXXIV. törvénycikk azonban időben korlátozta az előterjesztési lehetőséget az eshetőségi elv érvényre juttatásával. A tanulmány gyakorlati megközelítést alkalmaz, levéltári forrásokon és a felsőbírósági joggyakorlaton keresztül vizsgálja a kérdést. Igazolja, hogy az eshetőségi elv fellebbezési eljárásban való alkalmazása sikeres jogalkotói lépés volt, amely azok rövidülését vonta maga után.
求助内容：
应助结果提醒方式：
京公网安备 11010802042870号
